Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.
Irományszámok - 1892-868
DCCCLXVni SZÁM. 215 mintegy 1.000 hold ugyan, de ennek 75—80 százaléka oly hiányos, hogy figyelembe alig vehető s e szerint ebből csak mintegy 250 hold anyatelep van eddig megfelelően beállitva. Az állami telepek, az arad-paulisi társaság telepei s a törvényhatóságok, egyesöletek stb. által fentartott közhasznú telepek használható vesszőtermést szolgáltató területe tehát jelenben nem több 560 holdnál. Egyes szőlőbirtokosok vagy vállalkozók által saját czéljaikra, vagy kereskedelmi czélokra 'fentartott, figyelemre érdemes amerikai anyaszőlőtelepek területe alig lehet több 150 holdnál. Van tehát jelenben összesen mintegy 710 hold. Ha ehhez még hozzáadjuk azt a . 600 holdat, a melyen az arad-pa*lisi társaság szerződésileg köteles anyatelepet létesíteni, a legkedvezőbb esetben is csak 1310 kat. hold oly anyatelepre számithatunk, a melynek figyelembe vehető vesszőtermése van, illetőleg lesz, s a mely az elpusztult szőlők felújításának műveletében tényezőként szerepelhet. Ezen az 1.310 hold anyatelepen termelhető évente 104—105 millió oltható szőlővessző, vagyis ha a fennebb emiitett 300.000 hold felújításával csak erre az 1.310 hold anyaleiepre kellene támaszkodnunk, a rekonstruálás művelete ötven esztendeig tartana. Ebből világos, hogy csak úgy érhetünk rövidebb idő alatt czélt, ha az amerikai fajtájú szőlővesszők termelését tetemesen fokozzuk, vagyis, ha az anyatelepek szaporításáról megfelelő intézkedésekkel gondoskodunk. Az amerikai szőlővessző tömesres termelésével azonban csak ugy érhetünk czélt, ha ' e mellett intézkedünk egyszersmind az iránt is, hogy az új irányú szőlőmivelésbeu gyakorlatilag képzett munkások serege álljon minden hegyvidéken az elpusztult szőlőjét felújítani akaró szőlőbirtokosnak rendelkezésére. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a felújítás eddigi lassú haladását nagy részben ama gyakorlati ismeretek hiánya is okozta., a melyek az amerikai szőlőfajták alkalmazásánál s különösen az e fajták vesszőin készült szőlőoltványok gondozásánál és mívelésénél nélkülözhetetlenek. Tájékozatlanság és czéltévesztett, meddő kísérletezés jellemezte a legutóbbi időkig, sót jellemzi nagy részben még ma is, kevés dicséretes kivétellel, a szőlőmivelők tevékenységé] az elpusztult szőlők felújítása körül. Ezért mellőzhetetlennek tartora, hogy a szakismereteknek az erre hivatott intézetekben (a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamon s a vinczellériskolákban) behatóbb művelése és fejlesztése mellett, a szakértelem a szőlőmívelés gyakorlati ismereteinek az érdekeltek körében való terjesztése által biztosittassék. Ez utóbbi alatt nem a rendszeres, tehát elméleti iskoláztatással párosult szakoktatás utján megadható kiképzést, hanem egyrészt azoknak a gyakorlati alapismereteknek s másrészt annak a pusztán technikai jártasságnak, fizikai ügyességnek és kézfogásoknak terjesztését és népszerűsítését értem, a melyeket, hogy czélt érhessen, nemcsak a szőlőbirtokosnak, hanem minden szólőmunkásnak is el kell sajátítania ; mert ma, midőn a phylloxera pusztítása következtében szőlőinket jobbadán már csak az amerikai vad szőlőfajták által szolgáltatott alanyokon készült szőlőoltványokkal újíthatjuk fel, a szőlőművelésnek a phylloxera fellépte előtU időből származó ismeretével többé már nem boldogulhatunk. Egészen más irányú, sokkal intenzivebb munkanemek ismeretét kell a munkásnak elsajátítania, hogy a mai viszonyok közt használható legyen. Ezt nem lehet csak népszerű kézikönyvek terjesztésével elérni, habár erre is kiváló súlyt szándékozom fektetni. Népünk alsó rétegei ugyanis még nem fejlődtek odáig, hogy az ily ismereteket csak leírásokból, vagy olvasás utján teljes mértékben megszerezhessék; ennélfogva szükséges, hogy a szölőművelők
