Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.

Irományszámok - 1892-860

DGCCLX. SZÁM. 157 káros befolyásoknak közvetlen következményeiként léptek tel és a melyekről jogosan feltehető, hogy azok az illető egyént polgári viszonyai közt nem érték volna: a katona, szolgálat saját­szerűsége folytán keletkezetteknek' tekintendők. Ily természetű betegségek: a heveéyizületi csúz, mely közvetlenül nedves-hideg helyen való szabadban, táborozás, vagy nyirkos kazamatában történt beszállásolás után lépett fel; a napszúrási guta; a nap­szúrás; a kimerítő menetek után fellépett különféle betegségek, az ápoló, szolga la ban kapott fertőző betegségek stb. Oly betegségek ellenben, melyek állítólagos meghűlések folytán áltak elő, általánosságban a katonai szolgálat sajátszerűsége által előidézettek gyanánt nem .tekint­hetők. Mindazon,lial fordulhatnak elő mégis oly esetek, melyekben nagy valósz.núségge sot biztosan fel kell tennünk, miszerint a behgség a szolgálatban szenvedett és »meghűlés, kifejezéssel jelölt káros behatások közvetlen következményeként lépett fel, a imért ,s ezek »a katonai szolgálat sajátszerűsége által« előidézetteknek kell, hogy tekintessenek. A mi itt a meghűlésből eredő betegségekre vonatkozólag fölemhttetett, az a gümökoros betegségekre vonatkozólag is érvényes, mintán a katonai szolgálat számos oly káros befolyá­sokat von maga után, melyek a különben hajlamosított egyéneknél a gumókor k,törését elő­idézni vagv legalább gyorsítani képesek ; mint például oly ujonczoknál, kik kevésbbé erős test­alkatúak vagy már lappangó gümőkórban vannak és a katonai kiképeztetés fáradalmai folytán esetleg közbevetőleg fellépett tüdő- vagy mellhártyalob avagy más kimentő megbetegedések után a eümőkór áldozatául esnek. Ha tehát a fentebb megjelölt megbetegedések halállal végződnek, az eset különös es orvosi szempontból is alapos elbírálás tárgyává teendő, és a törvény végrehajtása iránt kiadandó ntasitás fog oly szabatos rendelkezéseket tartalmazni, melyek biztosítékot nyújthatnak arra nézve hogy az ellátási törvény csak valóban igazolt ilyen esetekre nyerhessen alkalmazást. ' Az 1 6 3 bekezdésében foglalt korlátozás abban találja indokát, hogy a kérdéses haláleseteknél a halál oka hosszabb idő múlva igen nehezen volna megállapítható ée mert szükségesnek látszik, az ezen körülményre alapított igényeket megfelelően megszor.tani A katonai ellátásról szóló 1875. évi LI. törvényczikk 75. §-a a katona, szolgálatban megsérült egyének részére, a saját személyüket illető ellátási igény érvényesítése czéljából határidőül 5 évet állapit meg. . , Indokoltnak látszott tehát ehhez hasonszerûen a családtagok .génjeinek ervényesithetesét is uevanennyi időhöz kötni, s ezen határidőt az illetőnek a legutolsó tényleges katonai szol­gálatból való kilépése napjától kezdve számítani, mert ezen időpont kétségen kivül m.nd.g megálApitást nyerhet, a mi például a sérülés vagy betegség keletkezésének időpontja tekin­• ^Sr^J^i—-* - i * *• -kezdésében ,g,a,t és eddig csak tisztekre nézve érvényben állott, a legénységre nézve azonban az 1887 év, ellátás, tör­vény 1. §. a) pontja, illetve 21. §-ában említeti eseteket illetőleg, miután .lyeneknél a halál rendszerint kevéssel a szenvedett sérelem után következik be, - ki nem mondott rendelkezés által az czéloztatik, hogy az oly házasságok, melyek csupán a családtagok állam, ellátásának biztosítása végett köttetnek, — meggátoltassanak. A katonai özvegyek és árvák ellátására vonatkozó eredet, törvényjavaslatnak 1880­1886 évek között folytatott tárgyalásai közben már contempláltatol , hogy a törvény l.ata­rozmányÍa katonai (hadtengerészeti stb.) hivatalnokok és rangosztalyba nem sorozott hav,­ríttatok özvetrveire és árváira is alkalmazást nyerjenek. : A később tárgyalások során azonban ezen törvény halálya pénzügy, tekintetekből es a hadmenteLgi díjalap kamatjövedelmére való tekintettel, kizárólag a tiszti és legénység, \

Next

/
Oldalképek
Tartalom