Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.
Irományszámok - 1892-826
98 DCCCXXVI.SZÁM. 2~ik melléklet a 826. számú irományhoz. Indokolás, ,az 1881. évi LXX., illetőleg* az 1889. évi XLIII. íörvényczikk hatályának meghosszabbításáról és a jelzálogos kölcsönkövetelések bizonyos átruházásánál adandó bélyeg- és illetékkedvezményekről 4 ' szóló törvényjavaslathoz. Az 1889. évi XLIII. törvényczikk, a mely egyrészt az 1881. évi LXX. törvényezikkben a jelzálogos kölcsönök alacsonyabb kamatoztatású kölcsönökre való átváltoztatásánál (conversiójánál) igényelhető bélyeg- és illetékkedvezményekre vonatkozó rendelkezéseit továbbra — 1895. évi deczember 3l-ikéig — érvényben tartotta, másrészt ezeket a kedvezményeket a vasúti elsőbbségi kölcsönök conversiójára is kiterjesztette, — a folyó év végével hatályát veszti. Minthogy egyrészt, a magasabb kamatoztatású záloglevelek forgalma után ítélve, még nem csekély oly jelzálogos tartozások állanak fenn, a melyek a kamatteher könnyítésére való kilátással átváltoztathatok, másrészt, a pénzpiacz viszonyaiban a kamatláb hanyatló irányzatát tekintve, változás nem állott be, sőt jelzálogintézeteink egyike épen a legutóbbi időben zálogleveleinek egy ujabb conversióját vitte keresztül, a conversiók gazdasági jelentőségére való figyelemmel azok lehető elősegitésére az előföltételeket ma is meglevőknek tekintem. Ugyanazért a tisztelettel előterjesztett tőrvényjavaslat 1. §-ában az 1881. évi LXX. törvényczikknek a jelzálogos adósságok, és az 1889. évi XLIII. törvényczikknek az ezekkel az adósságokkal elméletileg hasonló elbírálás alá eső vasúti elsőbbségi adósságok alacsonyabb kamatozású adósságokra átváltoztatásánál igényelhető bélyeg- és illetékmentesség kedvezményének további öt év tartamára való fentartása lenne kimondandó. Ezzel az alkalommal a törvényhozás intézkedését óhajtom kieszközölni egy, a fennálló jelzálogos követelések alacsonyabb kamatoztatású ily követelésekre való átváltoztatásával rokon műveletre nézve adható kedvezmények tekintetében. Általánosan ismert körülmény, hogy vidéki takarékpénztáraink közül számosan pénzeiket jelzálogos kölcsönkövetelésekben helyezik el. Sok esetben ez az elhelyezés oly arányokat öltött, a mely a betéti üzlettel foglalkozó intézetek természetével alig egyeztethető ö?sze. A betéti üzlet természete hozza magával, hogy a betétekből befolyó tőkéket nemcsak biztosan, hanem akkép kell elhelyezni, hogy azok rövid idő múlva felszabadulva ismét rendelkezésre álljanak. A lefolyt két évtized alatt, a melyre a vidéki takarékpénztárak számának szaporodása ment végbe, a viszonylag csendes gazdasági viszonyoknál fogva eddigelé a fönnebbi állapot gazdaságilag visszás volta nagyobb mérveket nem öltött ; ha azonban a gazdasági viszonyok mozgalmasakká válnak és pl. a betevők betéteiket rohamosan visszakövetelik, az intézetek közül nem egy, még ha követelései teljesen biztosíttattak, azoknak korlátolt mobilitása miatt könnyen válságos helyzetbe juthat.
