Főrendiházi irományok, 1892. XVI. kötet • 743-807. sz.

Irományszámok - 1892-783

210 DGGLXXXIII. SZÁM. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oidalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsűvel készitendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vizfolyások keletkezhessenek. A töltés lába s a nyitandó anyagárok közt legalább O's méter széles padka hagyandó, — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések s bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin O's méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó s ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak ugy állitandók elő, hogy a hordszerkezet aísó éle 8 a legnagyobb árviz szine között 0*5—l*o méter nyilt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság 2*o méternél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelitik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vizfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók s a szükséghez mért partvédművekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; míg a nyilt műtárgyak hídfői, szárnyai és esetleges pillérei kőből vagy téglából falazva, hordszerkezetei pedig bezárólag 2*o m. nyilasig tölgyfából, 2*o méternél nagyobb össznyilású hidaknál vasból állitandók elő. A párhuzamos utak- s útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyilású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek. Hídfők- és jégtörőkhöz, valamint tlidjárrnak-, hidalások- s hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. Utszabályozások, útáthelyezések s útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 méter hosszaságban 15 centiméter, azontúl pedig 10 centiméter magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fönsíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0*i5 méter vastag kőalappal s ugyanily vastag kavicsolással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 centiméter, az őrházi fensíkok pedig 5 centiméter vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2 s minden egyes állomási s vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m

2-nyi földterület kisajátítandó. III. Felépítmény. A pálya 1*485 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 23'6 kg.-nál könnyebbek nem lehetnek s függő sínkötés alkalmazása mellett oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételök 5.000 kg. keréknyomás alatt négyzetcentiméterenként 1.000 kilogrammot meg ne haladjon.