Főrendiházi irományok, 1892. XVI. kötet • 743-807. sz.
Irományszámok - 1892-778
DCCLXXVIIL SZÁM. 121 Görbületeknél a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesbitendő. A töltések, azok magassága s anyagához képest, 172 vagy l 1 /* lábas lejtőkkel létesítendők, a bevágások lejtői pedig az anyag nemének és minőségének megfelelően állitandók elő. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. A* anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába s a nyitandó anyagárok közt legalább 0*8 m. széles padka hagyandó s ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltések a pályaszin 0'8 mtr.-rel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó s ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek s kisebb hidak úgy állitandók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle s a legnagyobb árviz szine közt 0*5—l'om. nyílt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság 1*5 ra.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók s a szükséghez mért partvéd müvekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; mig a nyílt műtárgyak kő- vagy tégla-ellenfalakkal és szárnyakkal s bezárólag 2*o m. nyilasig tölgyfa-hordszerkezetekkel, ennél nagyobb nyilasoknál pedig vashördszerkezetekkel építendők. A párhuzamos utak- és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyilású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek. Hídfők- és jégtörőkhöz, valamint hi<Jjármak-, hidalások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. ÍTtszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állitandók elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 m. hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fensíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0 # i5 m. vastag kőalappal és ugyanilyen vastag kavicsolással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az Örházi fensíkok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 . és minden egyes állomási és vona4Őrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m 2-nyi földterület kisajátítandó. III. Felépítmény. A pálya 1*485 méter nyomtávval építendő. A sinek, melyek áczélból gyártandók, folyóméterenkint 23*6 kilogrammnál könnyebbek nem lehetnek s függő sinkötés alkalmazása mellett oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, FŐRENDI IROMÁNYOK. XVI. 1892-H7. 16
