Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.

Irományszámok - 1892-706

ÍOO DCCVI. SZÁM. E sérelem felett hosszas tárgyalások folytak, melyek azonban eredményre nem vezettek. Midőn 1832. évi márczhis 31-én Ausztriában a fenn érintett új abbi, a szabadalmazást még részletesebben szabályozó törvény adatott ki, már a magyar udvari kanczellária is vonakodott azt kihirdetni, azt azonban, hogy ezen áj törvény Erdélyben és a magyar határőrvidéken életbe ne léptettessék — meg nem akadályozhatta. A kereskedelmi társaságokra vonatkozó 1840: XVIII. t.-cz. 66. §-ában úgy intézkedik, hogy a találmányi szabadalmat (szabadalmi levelet) kívánók a fennálló rendszabályokhoz /alkalmazkodjanak, mi által az 1820-iki rendelet intézkedései fennállóknak nyilváníttatnak és a törvényhozás által hallgatag elismertettek. Ennélfogva eme 1840-iki törvény létesített a szabadalmazásra nézve törvényes állapotot, oly szabályok tekintetében, melyek Ausztriában már meg voltak változtatva. Az 1852. évi augusztus 15-én kelt szabadalmi nyílt parancs kiadása már az absolut korszakba esvén, az Magyarországra is kiterjesztetett, törvényes elismerést azonban már csak az 1867. évi XVI, törvényozikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség XVI. czikke által nyert, mely kimondotta, hogy szabályszerüleg kíeszközlött találmányi szabadalmak a monarchia mindkét állama területén birnak érvénynyel, hogy e ezélból a szabadalmi engedélyezés feltételei mindkét állani területén egyforma elvek szerint, kölcsönös egyetértéssel, törvényhozási úton megállapitandók és, ha a szükség kivánná, hasonló úton megváltoztatandók és hogy mindaddig e részben mindkét állam területén jelenleg fennálló, lényegben egymástól el nem térő szabályok érvényben maradnak. A szabadalmak kiadásában követendő eljárást illetőleg kimondatott, hogy a szabadalom iránti kérvény a monarchia azon államának ministeriumánál nyújtandó be, melyben a feltaláló lakik, külföldieknek szabadságában állván, találmányi szabadalomért az egyik vagy másik fél ministeriumához folyamodni. Az egyetértő eljárás itgy szabályoztatott, hogy azon ministerium, melynél szabadalomért kérvény benyujtatott, a kérvényt szabályszerűen megvizsgáltatván, azon esetre, ha a szabadalmat megadhatónak véli, a másik állam ministeriumához elfogadás végett hivatalból áttette. A szabadalom-levelet (okmányt) minden ministerium a kormányzása alatti állam területére nézve külön állította ki, de a két okmánynak ugyanazon kelte volt, és mindkettő egyszerre adatott ki a kérvényezőnek azon ministerium által, melynél a folyamodó kérvényét benyújtotta. A találmányi szabadalmak meghosszabbítása vagy érvénytelenítése hasonlóképen közös egyetértéssel történt. Az 1878 : XX, czikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség XVI. czikke ugyanazon intézkedéseket ismétli, de miután időközben tapasztaltatott, hogy a szabadalmak túlnyomó része Ausztriában kéretett és ennélfogva a szabadalmi díjak túlnyomó nagy része ott fizettetett be, a szabadalmazással járó költségek igazságosabb felosztása végett még a következő határozmánynyal kiegészíttetett: A szabadalmi díj ott fizetendő, hol a szabadalom megadása kérelmeztetett. A szabadalmaknak a másik állam területén való engedélyezéseért lajstromozási illeték fizetendő, mely a szabadalmi díj 25°/o-ában állapittatik meg. Ezen lajstromozási illeték a szabadalmi díjjal együtt szedendő be és a másik fél ministeriumának küldendő. Azóta, hogy ezen megállapodások értelmében a szabadalmakat a magyar kormány adja ki, több mint 27 év folyt le és ezen téren is a folytonos gyarapodás szembetűnő. Tény ugyan, hogy a bejelentési rendszer uralma alatt sok haszontalan szabadalom is kéretik és ha a formaságok megtartatnak, a szabadalom akadály nélkül megadatik. Ettől eltekintve, a haladás évről-évre oly nagy, hogy a szaporodás okvetlenül a technikai fejlődésnek és a találmányok nagy terjedésének is tulajdonítandó, mely számos irányban