Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.

Irományszámok - 1892-706

96 DGGVI. SZÁM. 2-ik melléklet a 706. számú Irományhoz. Indokolás, „a találmányi szabadalmakról" szóló törvényjavaslathoz. A találmányok oltalmának czélja és szükségessége abban áll, hogy a feltaláló szellemi és anyagi munkája jutalmaztassék és mindamellett annak gyümölcsei a feltaláló jogainak kellő korlátozása által az összességnek biztosíttassanak. Ha tehát egyrészről az állam érdekében áll, bizonyos jogok biztosítása által a kutató észnek, az emberi jólétét előmozdító közhasznú működésért a gyakorlati találmányok ellenértékét képyiselő bizonyos hasznot kilátásba helyezni, másrészről ily előjogok az ipari haladást korlátozó és zsibbasztó hatással bíró egyedáráságokra nem fajulhatnak. E kettős szempont érvényesítéséből eredtek a szabadalmi törvények legelőször Angliában. Oít ugyanis már az általános polgári törvények szerint a korona jogositva volt ívj találmányok érdekében kizárólagos jogokat adományozni. De ezen szabadalmak már több izben megtámadásra szolgáltatlak okot, és midőn nevezetesen I. Jakab király uralkodása alatt tömegesen adattak ki a szabadalmak, nemcsak mindenféle iparczikkek előállítására, de még számos czikkel való kereskedésre is azok ellen végtelenné vált a felmerülő panaszok sora és szükségessé vált az 1623. évi parlamenti acta, mely mindennemíí egyedárúeágokat, mint vételre, eladásra és gyártásra való kizárólagos jogokat, teljesen érvényteleneknek nyilvánította, de kivételképen megállapította, hogy ily érvénytelenség nem vonatkozhatik oly szabadalmakra,

1 melyek legfeljebb tizennégy évre valamely tárgynak vagy készítési módnak valóságos és első feltalálójának engedélyeztetnek. Minthogy ezen törvény a szabadalmak engedélyezését tizennégy évre, mint leghosszabb határidőre szorította, annak hosszabbítására külön törvényhozási tényre volt szükség, mely a parlamenthez beadott külön kérvény utján kérelmeztetett. Az eddig fennállott szabadalmi eljárás oly formaságokhoz volt kötve és annyira nehézkes volt, hogy a szabadalmi reform keresztülvitele általános óhajt képezett, mely óhaj, több 1829. és 1833-ban sikertelen maradt kísérlet után, az 1835. évi szeptember 10-én szentesitett törvény által teljesült. Lényegtelenebb módosítások következtek ugyan be még 1844., 1848. és 1851. évben, azonban csak 1852. évben sikerült valóságos reformot keresztülvinni »a szabadalmi ügyet módosító törvény (Patent Law Amendement Act)« utján, mely 1852. évi július 1-én szentesittetett, azonban a régibb törvényeket nem szünteti meg, hanem azokat csak kiegészíti, mely számosabb új javaslat daczára még mai napig is képezi Nagy-Britániában a szabadalmi eljárás alapját.