Főrendiházi irományok, 1892. XIV. kötet • 618-676. sz.
Irományszámok - 1892-646
54 DCXLVÍ, SZÁM. 2-ik melléklet a 646. számú irományhoz. Indokolás, „a magyar korona országainak egész területén érvényben levő törvényes kamatláb leszállításáról 4 ' szóld törvényjavaslathoz. Utalással a 721. számú törvényjavaslat indokolásában, főleg annak általános részében előadottakra, a jelen törvényjavaslat tekintetében még csak a következőket kell kiemelnem : Minthogy a jelen törvényjavaslat körében semmi kétség sem lebet arra nézve, hogy az csak az eddigi 6°/o-tóIi kamatlábra vonatkozik és ennek leszállítását ezélozza, ezt az 1. §-ban világosan is ki lehet fejezni. A 721. számú javaslat 1. §-ának második bekezdésében foglalt amaz intézkedésnek felvétele, hogy ha 5°/o-nál magasabb kamatok vannak kikötve, ezek a felek más megállapodásának hiányában az adós késedelme esetében tovább folynak, itt azért íiem mutatkozik szükségesnek, mert a kereskedelmi törvény 265—267. §-ai elegendőképen gondoskodnak arról, hogy a felek akarata a jogügyletek értelmezésénél figyelembe vétessék és értelmezési segédeszközül különösen a kereskedelmi szokásokat és gyakorlatokat is kijelölik. A kereskedelmi törvény eme rendeJkezéseit bármely tekintetben érinteni nem mutatkoznék czélszerunek. Ugyanezen okokból az idézett javaslat 2. §-ának megfelelő §. felvétele sem volna itt helyén. A 2. §-nak egyszerű átültetését különben a kereskedelmi törvény 286. §-a sem engedi meg. A 2. §. szerint a váltótörvény (1876 : XXVII. törvényczikk) 50. és 51. § ainak rendelkezései továbbra is fentartatnak. Ez a fentartás azért mutatkozik szükségesnek, mert a váltótörvény értelmében a törvényben megállapított kamat egyúttal maximalis kamat s annál magasabbat a felek kölcsönös megegyezéssel sem köthetnek ki, továbbá mert nemcsak Ausztriában, hanem Német- és Francziaországban is 6°/o-ot tesz a váltókövetelések után járó kamat. — Igaz, hogy a most emiitett országokban a törvényes kamatláb nemcsak a váltó-, hanem a kereskedelmi ügyekben is 6°/o-ot tesz, de a jelen törvényjavaslat a kereskedelmi törvény (1875 : XXXVII. törvényczikk) 281. §-át még sem vélte változatlanul fentartandónak, mert a feleknek kereskedelmi ügyekben módjukban áll késedelem esetére 5°/o-nál magasabb kamatot is kikötni. Ha a váltótörvény 50. és 51. §-ai változatlanul fentartatnak, akkor azt is ki kell mondani, hogy a váltókövetelések után járó egyéb, nevezetesen késedelmi és perbeli kamatok szintén 6°/o-oí tesznek. A váltótörvény 50. és 51. §-aiban emiitett kamatok ugyanis nem késedelmi, hanem törvényes kamatok. Hogy a váltókövetelés után egyéb esetekben is, nevezetesen az elfogadó
