Főrendiházi irományok, 1892. XIV. kötet • 618-676. sz.

Irományszámok - 1892-652

DCLII. SZÁM. 121 fogja eredményezni, a mennyiben a fejlődő hajóépitő-ipar számtalan más iparág fejlődését fogja maga után vonni, és azonkívül nagy összegek, melyek jelenleg az országból tengeri kereskedelmi és hadihajók beszerzésére külföldre mennek, nagyrészben az országban fognak maradni. E tekintetben felemlítem, hogy a 80-as évek óta, de főképen az utolsó 3—4 év alatt csak azon hajók beszerzésére, melyek az »Adria« m. kir. tengerhajózási részvénytársaság, a magyar-horvát tengeri gőzhajózási részvénytársaság az »Oriente« magyar hajózási részvénytársaság és a Fiume és Velencze, továbbá Fiume és Ançona közt berendezett rendes gőzhajó járatokat fentartó vállalat hajóraját jelenleg képezik, közel 12 millió frtnyi összeg ment Magyarországból angol, német és más külföldi hajóépítő czégek kezeibe. Ha tekintetbe vesszük, hogy az »Adria« tengerhajózási részvénytársaság a vele fennálló szerződés szerint még öt nagyobb hajót, továbbá ugyanezen társaság s a többi hajózási vállalataink régibb hajóik helyettesítésére és hajórajuknak kiegészítésére szintén még nagyobb számú hajókat lesznek kénytelenek beszerezni, hogy haditengerészetünk hajóraját ujabb és ujabb hajókkal fogja gyarapítani, hogy a tengeri hajózás üzése mindinkább nagyobb mérveket ölt és a régi vitorlás és gőzhajók helyébe ujabb szerkezetű vitorlások és gőzösök beszerzésének szüksége napról-napra fokozódik, hogy a tengeri szabadhajózást üző magyar kereskedelmi hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről szóló 1893. évi XXÍI. t.-cz. és hajótulajdonos köreinket új hajók beszerzésére buzdítani fogja, végül, hogy a Balkán-félszigeten levő szomszédos államok tengerészete, melynek szükséglete ellátására első sorban mi számithatnánk, folyton növekedik: a jelen időpont hajóépítő iparunk újbóli felélesztésére és fejlesztésére igen alkalmasnak látszik és ennek elmulasztása a hajóépítő iparunk felvirágoztatására szolgáló kísérletet a jövőben valószínűleg meghiúsítaná. Ha továbbá figyelembe vesszük, hogy gép, vas- és aczéliparunk szépen fejlődik és mindinkább izmosodik, nem szenvedhet kétséget, hogy a hajó-épkő ipar, mely épen ezen iparágaknak ad bő foglalkozást, más iparágaink fejlesztésére is jótékony befolyással lesz. Egy teljesen üzemben levő hajógyár százakra menő munkásnak fog keresetet adni, és ez által adóképességüket fokozni, a hajóépitésnél belföldi anyag is lévén felhasználandó (vas, aczél, fastb.) amiiliókra menő beszerzéseket e nemű hazai vállalataink kaphatják meg, minden mellett pedig megkönnyítjük uj hajók építését, a mi a kereső nemzeti vagyont emeli. Mindezek oly nagy közgazdasági előnyök, melyek azt a mérsékelt áldozatot, melyet az állam a hazai tengeri hajóépítés előmozdítása érdekében közvetlenül nyújtana, bőven ellensúlyozzák és visszafizetik. Ezen körülmények figyelembe vétele indított arra, hogy a tengeri hajók építésének állami segélyezésére vonatkozólag a jelen törvényjavaslatot előterjeszszem. A törvényjavaslatban foglalt segélyezési tételek megállapításánál tekintetbe kellett vennem azt, hogy a hajóépítéshez szükséges anyagok beszerzése a fejlettebb hajóépitőiparral biró országokban, mint Angol-, Franczia- és Németországban jóval olcsóbb, mint nálunk és hogy a hajóépítés az olcsóbb anyag daczára Francziaországban tetemes állami segélyre szorul. Hogy tehát a tengerpartunkon létesülő hajóépítő telepek a külföldiekkel szemben versenyképesen működhessenek, szükséges a segélyezés minimumát akként megállapítani, hogy már ezen minimalis segélylyel is a hajóépítésre külföldről beszerzett anyagoknak a külföldi és belföldi szokásos egységárai közti különbözete legalább hozzávetőleg kiegyenlítessék. Ezen különbözet már igen számbavehetö, ha külföldi anyag vétetik igénybe, de jóval nagyobb, hacsak részben is belföldi anyag használtatik fel. Ennek következtében szükségesnek mutatkozott a minimalison felül még maximalis segélyezést is megállapítani a végből, hogy ahhoz képest, a mint több vagy kevesebb belföldi anyag használtatott fel a segélyezést aránylagosan magasabbra vagy alacsonyabbra lehessen kiszabni. FŐRENDI IROMÁNYOK. XIV. 1892-97. i6