Főrendiházi irományok, 1892. XIII. kötet • 613-617. sz.

Irományszámok - 1892-613

2 * DCXIII SZÁM. Indokolás. A személyi járandóságoknál a túlkiadás rovatában mint gyarapodás kitüntetett 175 irt,— az 1893. évi IV. t-cz. végrehajtása alkalmával az elszámolásra nézve tett s az 1893-iki II. évnegyedről szóló kimutatásban részletesen előadott intézkedéseknél fogva — túlkiadást nem okoz g e gyarapodás számbavételével is a személyi járandóságoknál még mindig 4.570 frt 12 kr. megtakarítás mutatkozik. A dologi kiadásóknál kimutatott túlkiadás 540 frt 51 kr. gyarapodása, eltekintve az úti­költségeknél fölmerült jelentéktelen 33 frt 60 kr. túlkiadástól, a »hivatali, irodai és házi szük­ségletek«, valamint az »épületföntartás« czimu* rovatokra esik s az előző III. évnegyedről szóló kimutatásban fölhozott okokra vezethető vissza. Ezzel az 540 frt 51 krral együtt a hivatali épület elodázhatlan tatarozására s a hiva­tali helyiségek berendezésére, valamint felszerelésekre az 1894. évi költségvetés indokolásá­ban 1893-ra szükségesnek jelzett 5.000 frtból a közadók rovatán elért 21 frt 85 kr. meg­takarítás számbavételével a pótkezelés negyed végéig összesen 4.832 frt 44 kr. használta­tott föl. Előirányzat nélkül 636 frt 56 kr. utalványoz tátott az államnyomdának a nyugdíjasok kimutatásának nyomtatási költsége fejében. Az 1892. évet megelőző időszakokra vonatkozó kimutatásokat, az állami számvevőszék által szolgáltatott adatok alapján a pénzügyminister szerkesztette és mutatta be a törvény­hozásnak, és a nyomtatási költségek fedezéséről is az gondoskodott. Az 189^. évről szóló kimutatást, mint az ugyanazon évi zárszámadást kisérő jelentésé­nek kiegészito részét az állami számvevőszék terjesztette a törvényhozás elé a zárszámadással egyidejűleg — a pénzügyministernek ez iránt átirafilag kifejezett kivánságához képest s abban a feltevésben, hogy a kimutatás nyomtatási költségeiről a pénzügyminister fog ugyanoly módon gondoskodni, a mint azt az állami zárszámadásokra nézve a számvevőszéktől vett fölosztási kimutatás alapján eddig is tette, s a miből az állami számvevőszék terhére sem egészben, sem részben nyomtatási költség nem származott. Ennek tulaj donitandó, hogy az állami számvevő­szék költségvetésében ily kiadásokról eddig, s igy 1893-ra és 1894-re sem volt gon­doskodva. Minthogy azonban az ez iránt folytatott tárgyalások után a pénzügyminister a szóban forgó költségek fedezéséről gondoskodni hajlandó nem volt: nem maradt egyéb hátra, mint azokat az állami számvevőszék terhére utalványozni s előirányzat nélküli kiadásként elszámolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom