Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.

Irományszámok - 1892-479

GDLXXIX. SZÁM. 87 A legnagyobb kedvezmény alól a 4. pontban Oroszország részéről fentartótt kivételek egy más államnak sem adattak meg, és a német-orosz szerződésben sem foglaltatnak benn. Az V. czikk i az ujabban kötött szerződéseink illető határozataival megegyezőleg az egyezmény érvényben maradásának határidejéül 1903. évi deczember 31-ét állapítja meg, a további érvényre nézve szokásos záradékkal. Mindezekből kitűnik, hogy : 1. az állategészségügyi kérdéseket a jelen egyezmény egyáltalában nem érinti s hogy ez irányban a teljesen szabad kezet magunknak íentartottuk ; 2. az orosz gabonabehozatalt nem könnyítettük s autonom vámtarifánk kellő védelmet nyújtó gabnavámjait teljes épségükben fentartottuk ; 3. autonom vámtarifánk egyéb tételei,, a mennyiben tarifaszerződések által nincsenek lekötve, érdekeinknek megfelelően szabályozhatók ; 4. biztosítottuk magunk részére az egyenlő elbánást s ezzel a nagy fogyasztási képességgel biró orosz piaczokat, melyek reánk nézve annál becsesebbek lesznek, minél örvendetesebben fejlődik hazai termelésünk és minél inkább reá vagyunk utalva, hogy ujabb piaczokat szerezzünk oly termelési ágaink számára, melyek kivitelképesek. Ezek alapján a jelen egyezményt, mely által Oroszországgal való kereskedelmi viszonyaink állandósításához fűződő érdekeink minden áldozat nélkül kellőképen biztosittatnak, — az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Budapesten, 1894. évi május hó 24-én. Lukács Béla s. k., kereskedelemügyi m. kir, minister.