Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.
Irományszámok - 1892-479
84 CDLXXIX. SZÁM. Tévedés volna GZQÏI számokból azt következtetni, hogy kereskedelmi összeköttetésünk Oroszországgal passiv jellegű. Ha ugyanis ezen kétirányú forgalmat közelebbről tekintjük, azt látjuk, hogy Oroszországnak 1890. évi 5,357.000 frt értékű behozatalából 4,685.000 fr% 1891. évi 4,804.000 frt értékű behozatalából 4,202.000 frt és 1893. évi 4,729.000 frt értékű behozatalából 4,324.000 frt a nyers kőolajra esik, tehát egy oly nyers terményre, mely nálunk nincs és melynek feldolgozásán szépen fejlődött és adózási szempontból is fontos kőolaj finomító iparunk virágzása alapszik. Ha ettől eltekintünk, akkor Magyarország külön forgalmát is véve, gazdaságilag tulajdonkép aetiv a mérlegünk, mi mellett még az is figyelmet érdemel, hogy a mi kiviteli ezikkeink között több olyan van, melynek forgalma szép fejlődésre képes, és hogy különösen ipari téren várható haladásunk mellett a nagy felvételi képességű orosz piaczokon biztos terjeszkedésre számithatunk, mig az orosz behozatal hozzánk az ásványolajokon kivül jobbára nyers gyapjúból, belek, hólyagok, ágytollakból stb. áll, tehát oly ezikkekből, melyeknek behozatala közgazdaságilag hátrányosnak nem mondható. Az elŐrebocsátottakból és különösen Oroszországgal való árú forgat műnk természetéből következik, hogy érdekeink szempontjából csakis kívánatos czélnak volt tekintendő annak biztosítása, miszerint Oroszországban egyetlen más állam forgalma se részesüljön a miénknél kedvezőbb elbánásban. Ennélfogva tekintettel arra, hogy az Oroszországgal még az alkotmány helyreállítása előtt, 1860. szeptember hó 2/14-én kötött s jeenleg is érvényben levő kereskedelmi és hajózási szerződésünk a vámok tekintetében a legnagyobb kedvezményt nem biztosítja, a tárgyalások megindításakor azt az álláspontot foglaltuk el, hogy ezen hiány pótlásául az imént említett 1860-iki szerződés XII. czikkének kiegészitésekép a legnagyobb kedvezmény egy pótegyezmény utján kölcsönösen biztosittassék. Az ezen alapon megindított tárgyalások során azonban nehézségek merültek fel a miatt, hogy Oroszország az általa időközben Francziaország és Németország részére tett terjedelmes tarifaengedményeknek a részünkre biztosítandó legnagyobb kedvezménybe való befoglalása ellenében tőlünk viszont a legnagyobb kedvezménynek a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződésünk C) melléklete III. csikkében a gabnaneműek behozatala tekintetében foglalt határforgalmi külön kedvezményekre való kiterjesztését, utóbb pedig a rozsvám mérséklését és többi gabnavámjaink megkötését kívánta. Oroszország ugyanis azon álláspontra helyezkedett, hogy a Szerbiának adott gabonavámmérséklések, miután ugy Szerbiának, mint a monarchiának egész területére szólnak, határforgalmi kedvezményeknek nem tekinthetők s utalt arra, hogy lia éppen azon czikkekre nézve kerül egyenetlen elbánás alá, akkor a legnagyobb kedvezmény reá nézve értéktelen. Hosszas és nehéz tárgyalások során sikerült a felmerült nehézségeket elhárítani és pedig a magyar kormány álláspontjának teljes megóvása mellett. Nevezetesen sikerült az orosz kormányt arról meggyőzni, hogy a szerb gabona-vámoknak az orosz termékekre való kiterjesztéséről szó nem lehet, egyrészt mert Magyarország azon vámmérsékléseket, melyeket a korlátolt productiójú Szerbiának engedélyezett, saját mezőgazdaságának veszélyeztetése nélkül Oroszországra ki nem terjesztheti, másrészt mert a szerb gabonavámok általunk határszéli kedvezményként engedélyeztettek és mindig olyanokul is tekintettek és a legnagyobb kedvezmény czímén azokban soha harmadik állam nem részeltetett. Ezek figyelembevételével Oroszország követelését elejtette és belenyugodott azon kijelentésünkbe, hogy az esetben, ha ezen szerb határkedvezmények jövőben netalán valamely harmadik, államnak engedélyeztetnének (a mi közbevetőleg megjegyezve, a kormánynak nem szándéka), akkor ezen tény által Oroszország is azok élvezetébe jut. A rozsvámnak métermázsánkjnt 1 frt 50 krról 75 krra, később legalább 1 frtra kivánt
