Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.

Irományszámok - 1892-477

CDLXXYIL SZÁM. 39 A VIII. czikk az érme-és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XIX. czikkében foglalt azt a rendelkezést, a mely szerint a bevont és megsemmisített államjegyek összege a 312 millió frtnyi államjegy forgalomból mint törlesztett rész leírandó, alkalmazza a jelenlegi beváltási műveletre. Minthogy a felmondott egy-forintos államjegyek utolsó beváltási határidejének lejártával az államnak a jegyek beváltására vonatkozó minden kötelezettsége megszűnik, az 1892. évi XVIII. törvényczikk idézett rendelkezésének teljesen megfelel az a javasolt határozat, a mely szerint ennek az utolsó határidőnek lejártával a kibocsátott egy-forintos államjegyeknek teljes összege mint törlesztett leirandó, leirandó tehát ezeknek az államjegyeknek az a része is, a mely addig a határidőig beváltásra nem lett bemutatva. Az utolsó bekezdés az egy-forintos államjegyeknek külön és részletes nyilvántartását rendeli el a bevonási müvelet alatt, a mely intézkedés indokolva van az által, hogy a jelen terv szerint ez az államjegykategoria, a mely teljesen bevonatik, az állam jegy éknek külön elbánás alá eső külön csoportját képezi. A IX. czikk az államjegyforgalom határáról intézkedik a beváltási müvelet folyama alatt és után. Az ebben a czikkben idézett 1867. évi XV. t.-czikk 5. §-a az államjegyekből és váltópénzjegyekböl álló függő adósságot, a mely a két állam közös jótállása alá helyeztetik, 312 millióban állapítja meg és egyúttal azt az összefüggést emliti, a mely az államjegyek forgalma és a 100 millió sóbányautalvány között olyképen létezik, hogy a zálogjegyek és az államjegyek együttvéve 400 milliót meg nem haladhatnak ugyan, de ezen véghatáron belül a zálogjegyek időnkénti kevesbedése a forgalomban államjegyekkel pótolható. A közös függő adósságra vonatkozó ezt az alaprendelkezést kiegészíti az 1868. évi VII. törvényczikk 11. §-a olyképen, hogy a forgalomból kivonandó 12 millió 10 krajczáros váltópénzjegy államjegyekkel pótolandó, a mely rendelkezés folytán az államjegyek és sóbányautalványok összforgalmának együttes maximális határa 412 millió forintban van megállapítva. A beváltási művelet folyamán az a maximális határ a szerint fog szűkebbre szorulni, a mint a beváltás előrehaladtával államjegyek megsemmisíttetnek és az államjegyforgalomból mint törlesztett rész leiratnak. Az államjegyeknek és sóbányautalványoknak az idő szerint 412 millióban megállapított együttes összege és ezen az összegen belül a sóbányautalványok 100 millió frtnyi maximális forgalma egyfelől, a jelen törvényjavaslattal elrendelt államjegybeváltási műveletnek előrehaladása másfelől fogják tehát megadni azt a határt, a meddig a beváltás folyamata alatt az államjegy forgalom alakulhat. Helyén valónak tartom itt megemlíteni, hogy habár a sóbányautalványok kérdése kizárólag a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok részéről oldandó meg, mégis tekintettel az államjegyek forgalma és a sóbányautalványok között fennálló Összefüggésre, kötelességemnek tartottam, hogy részletes tájékozást szerezzek magamnak a felől az álláspont felől, a melyet a csász. kir. kormány ez ügygyei szemben elfoglaL Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy kijelenthetem, miszerint a csász. kir. pénzügyminister ur részéről határozott biztosítást nyertem, hogy az osztrák pénzügyi kormányzat a sóbányautalványok kamatjának megfelelő szabályozása utján, esetleg a sóbányautalványokból álló adósság egy részének állósitott adóssággá való átváltoztatása utján az államjegy forgalom csökkentése iránt megfelelőleg gondoskodni fog. Ugy vagyok meggyőződve, hogy már a jelen törvény-