Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.
Irományszámok - 1892-477
CDLXXVII. SZÁM. 37 szolgáltatása ellenében letett húsz-koronások kizárólag az államkormányzatnak átadott bankjegyek fedezetére fordítandók, nem pedig arra, hogy a bankalapszabályok 84. czikkének 2. pontja értelmében a bank érczkészletébe beszámíttatván, további bankjegykibocsátás alapjául szolgáljanak. Ez az intézkedés az egyezmény alábbi rendelkezéseiben emiitett eshetőségekkel is összefügg, a mely eshetőségekben a bankhoz beszolgáltatott húsz-koronások bankjegyek lefizetése ellenében ismét visszaadandók. Ha ugyanis a húsz-koronások a 2 / 9 fedezeti rendszer alapján bankjegykibocsátások alapjául szolgálnának, megeshetnék, hogy ha a kormány visszakövetelés! jogát gyakorolná, a bank érezfedezeti viszonyai legalább átmenetileg kedvezőtlenül befolyásoltatnának. A banknak kötelességévé tétetik alapszabályai 104. czikkének rendelkezései szerint kimutatni, hogy ebben a pontban elvállalt kötelezettségének csakugyan megfelelt. A 3. ponthoz. Az 1892. évi XXI. t.-cz. alapján beszerzett aranykészletek kizárólag valutarendezési czélokra szolgálnak, a jelen törvényjavaslat szerint tervbe vett aranyelhelyezések is kizárólag e végből foganatosittatnának. Szemben ezzel áll az, hogy a bankszabadalom 1897. végén lejár. Hogy tehát a törvényhozás szándékának keresztülvitele a bankszabadalom kérdésének megoldásától teljesen függetlenittessék, kikötendő, hogy a szabadalom meg nem újitása esetén, vagy arra az esetre, ha a bank még a mai szabadalom lejárta előtt felszámolásba jut, a banknál elhelyezett húsz-koronások ezüst értékpénz vagy bankjegyek visszafizetése mellett egyszerűen administrativ utón kifejezett kívánság alapján visszaszolgáltatandók. De még e két eshetőségen kivül, épen a törvényhozás fönnebb emiitett szándékának minden körülmeny közötti biztosítása végett, már annál a felelősségnél fogva is, a melylyel ily nagy művelet jár, határozottan kikötendőnek tartom, hogy a banknál elhelyezett húszkoronások a törvényhozás ingerencziája alul végleg el ne vonassanak. Minthogy azonban a valutarendezés ügye a monarchia mindkét államának egyaránt érdekét képezi, az érme- és pénz-rendszerre vonatkozó szerződés szelleméből folyólag a rendezés ügyében szükséges lépések együttesen teendők meg, megállapitandónak tartom azt, hogy az elhelyezett húszkoronások visszakövetelésének a 3. pont 2. bekezdése szerint biztosítandó joga csak a két kormány megegyezése s a két törvényhozás jóváhagyása alapján legyen gyakorolható. A 4. ponthoz. Az, hogy az államjegyek beváltására ^szükséges Összegből mennyi ezüst értékpénz, s mennyi bankjegy lesz forgalomba hozható, mint már többször volt szerencsém jelezni, előre meg nem állapitható. Hogy a forgalom igényei kielégíttethessenek és minthogy a bank mai alapszabályai szerint nem köteles más fizetési eszközök ellenében ezüst értékpénzt kiszolgáltatni, ki lenne kötendő, hogy az osztrák-magyar bank a pénzügyministernek ezüst értékpénzt bankjegyek ellenében tetszés szerinti összegben minden levonás nélkül és költségmentesen bocsásson rendelkezésre. Az 5. ponthoz. A bank lemond az ebből az egyezményből folyó szolgálatokért járható minden díjazásról. Csupán a csomagolásokért és szállításokért felmerült valóságos költségek terítendők meg. A 6. ponthoz. A bankszabadalom megújítása esetén, a midőn az alapszabályoknak az új viszonyokhoz mért reformja is foganatosíttatnék, a banknál lefizetett husz-koronások tárgyában is a végleges intézkedések megteendők lesznek. A 7. ponthoz. A jelen egyezménynek jellege, a mely szerint az a bank részéről mindkét állam pénzügyministerével köttetik, biztosíttatik az által a rendelkezés által, hogy annak érvénye csak akkor lép hatályba, ha ugyanoly egyezmény a másik állam kormányzatával is létrejön.
