Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

CDXXXII, SZÁM. 89 Ezzel a problémával foglalkoznak a javaslat fennebbi §-ai. A 78. §, azt az esetet tartja szem előtt, midőn csupán a kötelesrészhez való igény vagy a kötelesrész Összege képezi a vita tárgyát. A kötelesrész (törvényes osztályrész) az anyagi jogszabályok szerint nem természetben, hanem pénzértékben elégítendő ki s a kötelesrészre jogosított határozott pénzösszeg alakjában tartozik követelését érvényesíteni. Az, hogy ezen követelés kielégítése iránt az örökösödési eljárás során a megegyezés létre nem jött, liem szolgálhat akadályul arra nézve, hogy az utódlásra hivatott Örökösöknek vitán kivül álló joga, jelesül a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakra vonatkozó tulajdoni jog hatósági igazolása és az azzal kapcsolatos további intézkedések megtörténjenek. A kötelesrészre jogosítottnak érdeke csak arra irányulhat, hogy követelése, melyet pénzösszegszeríííeg meghatározni az örökösödési eljárás adatai alapján módjában áll, megfelelően biztosíttassák mindaddig, mig a követelés érvényesítése czéljából folyamatba teendő per befejeztetik. A kötelesrészt igénylő fél jogának megóvása végett egyáltalán nincs szükség a mai értelemben vett perre-utasitásra, mely a hagyatéki ügy elintézését a nem vitás kérdésekre nézve is megakasztja s elegendő, ha a kötelesrészt követelő fél a pert a hagyaték átadása után indíthatja meg (83. §.}. A 79. §. az utóörökös jogának mikénti biztosítását szabályozza, annak az általános elvnek szem előtt tartásával, hogy ingatlanokra nézve a jog szerzésének, tartamának és megszűnésének korlátai és feltételei, nevezetesen a tulajdonos rendelkezési szabadságát megszorító korlátozások — ellenkező kikötés hiányában — a jog bejegyzésével egyidejűleg hivatalból tüntetehdők ki (tkvi rendelet 133. §.), — és hogy másrészt ingókra nézve, a melyeknél a forgalom szabadságának követelményei fokozottabb mértékben lépnek előtérbe, a rendelkezési szabadsághivatalból való tényleges megszorításának csak akkor lehet helye, ha az a jogszerzés alapját képező magánintézkedésben határozottan kiköttetett s ekként a szerzett jogtól el nem választható tárgyi korlátok kifejezetten megvonattak. Ennek az elvnek az utó örökösödési jog biztosítására vonatkozó alkalmazásánál egyre megy, vájjon az utóörökös megjelent-e a tárgyalásra vagy sem? avagy vájjon az utóörökösödési jog vitás-e vagy sem? A különbség mindössze csak az, hogy akkor, ha az utóörökös megjelenik a biztositás módjára nézve első sorban a létrejött megállapodásnak kell irányadónak lennie. Ily körülmények közt nem sérti az utóörökös érdekét, ha — az örökös kérelmére — az utóÖrökösödési jog tekintetében felmerült vitás kérdés megoldása az örökösödési eljárás befejezése utánra halasztatik. Hasonló felfogást juttat érvényre az özvegyi jogra vonatkozólag a javaslat 81. §-a. Az özvegyi jog tartalma és terjedelme tekintetében fenforgó vita nem függ össze az öröklési jogban gyökerező jogutódlás kérdésével s miután az özvegyi jog a törvénynek a családi életközösség bensőségével indokolt oly általános érvényű rendelkezésén alapszik, melynek biztosításáról — a jogosult fél kifejezett lemondásától eltekintve — hivatalból kell gondoskodni: a felmerült vit4s kérdés elintézése bízvást kivül eshetik az örökösödési eljárás keretén. 80.fi

.. Kapcsolatban a 79. §. ama rendelkezésével, melynél fogva az utóöröklési jog a hagyatéki ingatlanokra telekkönyvi feljegyzés utján, egyéb vagyontárgyakra nézve pedig más megfelelő módon biztosítandó, valamint tekiatettel arra a közgazdasági hátrányra, melylyel a tulajdon szabadságának ilyen megkötése jár s mely különösen akkor érezhető, ha a megkötés a vagyon forgalmának tartamos megakasztását eredményezi; arról kellett gondoskodni, hogy FŐRENDI IROMÁNYOK. Ï. 1892—9?. 12