Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-436

166 CDXXXVI. SZÁM. 436. szám. (XLVIII. ÜLÉS, 560. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a főrendi ház közjogi és törvénykezési, pénzügyi s közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának a „házassági jogról" szóló törvényjavaslatra. A házassági jog egyik kiegészítő része a polgári anyagi törvénykönyvnek, a melynek kidolgozására és előterjesztésére már az 1848 : XV. t.-cz. utasította a minisztériumot. Kiváló fontossággal bir az anyagi magánjognak eme része annálfogva, mert a házasság intézménye alapját, forrását képezi a családnak s ennek körében a családtagok kölcsönös jogainak és kötelezettségeinek, a személyi állapotnak, a törvényes Örökösödésnek és a személyi s dologi jogviszonyok egész sorozatának. Szabványai szükségkép kihatnak a társadalom és az állam életének tágas terére, még a közjogra is. A házasság intézménye e szerint a társadalmi és állami jogrendnek intézménye, s annak mint ilyennek rendezésére csak az állam törvényhozó hatalma van hivatva. Hogy pedig ez a jogi intézmény rendeltetésének — az egész társadalomra és államra kihatóan .— megfelelhessen: kell, hogy minden állampolgárt egyaránt kötelező egységes állami jogkép szabályoztassék, tekintet nélkül osztály- és vallásiéiekezeti különbség nélkül. Ez posfculatuma a jogegyenlőségnek és a vallásfelekezetek egyenjogúságának is. De nem elég, hogy a jogegység csak a törvényben nyerjen kifejezést: érvényesülni kell annak a' jogéletben is; érvényesülni pedig csak akkor fog, ha házassági jogügyekben a bíráskodás az állami bíróságokra ruháztatik kizárólagosan. Ezt követeli elengedhetlenül a jogállam eszméje is. Köztudomású az a tarthatatlan állapot, mit a sokféle anyagi s alaki házassági jog és a különböző egyházi s az állami bíróságok judicaturája hazánkban a házassági jogviszonyokban és ezen túl, különösen a személyi status s öröklési jogkérdésekben, az 1868 : XLVIII. s LUI. t.-czikkek, meg a gyakori vallás-változtatások nyomában teremtett. Ezen bonyolódott, zavart s egy jogállamban tíírhetlen állapot elodázhatlanná teszi a házassági jognak hovaelőbbi egységes állami rendezését. Ezt czélozza a képviselőház által elfogadott s alkotmányos tárgyalás végett a főrend házhoz áttett törvényjavaslat, a melynek egyes intézkedéseivel a fentebbiek szerinti feladat helyes megoldást nyerne. Helyes különösen a törvényjavaslat ama rendelkezése is, mely a házasságkötéseknek általánosan kötelező polgári alakját állapitja meg. Mert csak ez a kötési forma teszi lehetővé azt, hogy a házassági jog terén az állam és az egyház jogköre egymástól szabatosan elkülö-