Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
CDXXXII. SZÁM. 10Í arra vonatkoznak, hogy á természetben fel nem osztható vagyontárgyakra nézve az osztály tényleg megvalósíttassák, ez iránt csak akkor intézkedhetik a hagyatéki biróság, ha az örököstársakat és örökrészüket jogerejüleg megállapította. Ez okból az árverés ily esetben csak az átadó végzés jogerőre emelkedése után rendelheti) el és tartható meg. Ilyenkor a hagyatéki biróság perenkivüli functiója természetesen nem ér véget az átadó végzés meghozatalával s azok az intézkedések, melyeket a biróság az átadó végzés foganatosítása végett megtenni köteles, szükségszerűen túlmennek azon a határvonalon, melyet a 76 §. megállapít. A hagyatéki biróság ugyanis ugy fog eljárni a 95. §. d) és é) pontja esetében, hogy megállapítja az átadó végzésben a hagyatékban való jogutódlásra hivatott örököstársakat és az őket közösen megillető vagyontárgyakra vonatkozó örökségi hányadrészeket s kimondja, hogy az Örököstársak között a tényleges osztály a vagyontárgy elárvereztetésével és a vételárnak a megállapított Örökrészek arányában való felosztásával fog megejtetni. Az elárverezendő ingatlan tekintetében tehát nem lesz alkalmazásba vehető a 76. §-nak az az intézkedése, hogy az átadó végzés — jogerőre emelkedése után — a telekkönyvi hatósághoz teendő át az örökösök tulajdonjogának bejegyzése végett, — hanem a hagyatéki bíróságnak az elárvereztetésre vonatkozó rendelkezés megvalósításával kell foganatosítania az átadó végzésnek ide vonatkozó részét; —az ingatlan tulajdoni joga pedig az árverés cselekménye alapján közvetlenül az árverési vevő nevére fog bejegyeztetni. Ez az eljárás rövidebb utón valósítja meg a tényleges osztály megejtéséhez fűződő érdeket s kikerüli a bonyodalmakat, melyek akkor merülnének fel, ha az elárvereztetést megelőzőleg az elárverezendő ingatlan előbb az öröktársakra, mint eszmei hányadrészek szerinti társtulajdonosokra íratnék át. Az árverés foganatosításának módját a 97. §. annak szem előtt tartásával szabja meg, hogy az eljárás lehetőleg egyszerű, gyors és olcsó legyen. Erre vezetendő vissza az az intézkedés, hogy az árverési feltételek tervezetét a hagyatéki biróság állapítja meg, valamint hogy nem a biróság székhelyén levő, csekélyebb értékű ingóságok elárvereztetésével a hagyatéki biróság a község elöljáróságát is megbízhatja. TIZEDIK GZIM. Eljárás az önjogii örökösök megegyezése alapján. 98. §. • Midőn a javaslat szilárd alapra fekteti az Örökösödési eljárás szerkezetét és feltételes hivatalos eljárást rendel az öröklött ingatlanok tekintetében bekövetkezett jogátalakulás eseteinek telekkönyvi nyilvántartása végett: egyúttal arról is kíván gondoskodni, hogy a feltétlen hivatalból való eljárás esetein kivül (2. §. 1 — 4. pont) a kelleténél tál ne korlátozza az önjogú Örökösök rendelkezési szabadságát. Ebből kiindulva a javaslat — megegyezően az 1868 : LIV. t.-cz. 589. §-ával — kimondja, hogy az önjogú örökösök kölcsönösen elismert öröklési joguk folyományát: az Örökségben való részesülés mértékét, szóval az örökösödési osztályt hivatalos eljárás nélkül létesített egyezséggel megállapíthatják. Ennek kapcsán módot nyújt a javaslat arra is, hogy az önjogú örökösök szerzett joguk igazolása és nyilvánkönyvi bejegyzése végett egyszerűbb eljárási alakot választhassanak. E végből a javaslat 99 — 103, §-ai fentartják azt az eljárási alakot, mely nálunk közönségesen, bár nem eléggé szabatosan, a hirdetményi eljárás neve alatt ismeretes s melyet jelenleg az 1868 : LIV. t.-cz. 580, és 581. §-a szabályoz. Az önjogú örökösöknek, kik hivatalos eljárás nélkül egyeztek ki, már csak az áll érdekében, hogy öröklés utján szerzett jogukat közhitelességű alakban igazolhassák s hogy a
