Főrendiházi irományok, 1892. IX. kötet • 426. sz.
Irományszámok - 1892-426
28 1887*ben ellenben addig, mig a monarchia kivitele 134 millió fraukról 53 millió frankra csökkent, Németország kivitele 31 » » 90 » » Nagy-Britannia pedig ' • 50 » » 86 » » emelkedett s a százalékarány következőkép módosult: 1881. 1887. osztrák-magyar monarchia 49'ia 16*98 Németország . 11*67 28*62 Nagy-Britannia , . 18*38 27-58 Összesen . 79 © 73*is vagyis a monarchia helyét mindjárt az első évben e két hatalmas ipar- és kereskedő állam foglalta el s Németország az által, hogy kivitelét ezen rövid idő alatt megháromszorozta, az azelőtt a monarchia után második helyen állt Nagy-Britanniának is elébe került. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert az 1877. november 14-én kötött német-rumán kereskedelmi szerződés tudvalevőleg csak 1881-ben lépett életbe, miután a német zsidóknak Rumániában a földbirtok-szerzési jogtól való kizárása, mi miatt Németországban a szerződés tárgyalása a törvényhozásban fennakadt, a berlini szerződés alapján lett csak rendezhető. De még nagyobb tért hóditottak előttünk Németország és Nagy-Britannia, midőn az általunk Rumániával az 1887. elején, illetve 1886, végén kötött s fentebb már ismertetett pótegyezmény is már kezdte hatását éreztetni. így 1889-ben, addig, mig Rumania bevitele az 1881. évvel szembún közel 100 millió frkkal (274 millióról 367 millióra) emelkedett, a monarchia bevitele ellenben csaknem 85 millió frkkal (134 millióról 49 millióra) csökkent, Németország bevitele 31 millió frkról 108 millió frkra, Nagybritanniáé pedig 50 millió frkról 102 millió frkra emelkedett, ugy, hogy e két állam kivitelének emelkedése együttvéve még felényivel meghaladja (85: 129 millió) a monarchia kivitelének csökkenését. A szóban levő kivételes korszakban szenvedett ezen nagy veszteségeket tekintve, jellemző és forgalmunk jövőben várható fejlődésére felettébh biztató azon körülmény, hogy mihelyt a kivételes állapot megszűnt és kiviteli kereskedelmünk egyenlő feltételek mellett versenyezhet a többi államokkal, vagyis mindjárt az 1891. év második felében az előző félévvel szemben 2 Va millió frkkal (34.26 millióról 36.78 millióra) emelkedett, ugyanakkor, a mikor Rumania összes bevitele 120 millió frkkal (278'54 millióról 158*15 millióra) csökkent, mely csökkenés különben — a mi szintén fokozza a szóban levő tény jelentőségét — arra vezetendő vissza, hogy a rumán piacz az 1891. év első felében, a második félév elején életbe léptetett vámtarifa magasabb tételeire való tekintettel felhalmozott, a tényleges fogyasztást jóval meghaladó beviteli többlet által túl volt telitve. Ezen egyetlen tény (az 1892. évtől kezdve a kellő részletes statisztikai anyag még nem állván rendelkezésemre) valószinüvé teszi, hogy az 1891. évi vámtarifa magas tételei által teremtett helyzet sem fogja kivitelünk fejlődését megakaszthatni, mert ugyanazon időszakban, a melyben a verseuyző államokkal való egyenlő bánásmód következtében ezen kedvező fordulat beállott, az összes többi államok bevitele tetemesen csökkent, így pl. Németországé több mint felényivel (95*84 millióról 43*77 millió frkra) és Nagy-Britanniáé mintegy 2 / 3-clal (85-94 millióról 24'76 millió fokra). Ezen körülményre nézve, melyre később még visszafogok térni, e helyütt még csak azt jegyzem meg, miszerint a külállamok kivileiében a mienkkel ellentétben beállott ezen csökkenés nagyrészt annak is tulajdonitható, hogy azok jobban megérezték az 1891-iki vámtarifa magas tételeinek hatását miután azelőtt a reájuk nézve érvényben volt szerződéses tarifa alapján sokkal alacsonyabb vámok alkalmaztattak velük szemben, rrnnt a nvi bevitelünkre; s ennélfogva azon esetekben is, a melyekben a mi bevitelünkre nézve a korábbi átalános vámok-
