Főrendiházi irományok, 1892. VIII. kötet • 409-425. sz.

Irományszámok - 1892-409

110 CDIX. SZÁM. 1891-ik óv lezártával előirattak, nem voltak elérhetők, s így a tényleges órtókesitésböl jóval kevesebb folyt be, mint a mennyi előiratott és igy törlesztendő volt«. »Ily módon azután oly visszás helyzetek jöttek létre, mint pi. a bábolnai ménes­birtokon, mely dac.iára annak, hogy a gabona és takarmány eladásából tényleg 167.240 frtot vett be, az ezen alrovaton* előirányzott 116.000 frt bevétellel szemben 60.069 frt bevételi kevesebbletet kénytelen feltüntetni,, mivel az emiitett tényleges Összbevételből 411.309 t frtot az 1891-ik évi előírás törlesztésére volt kénytelen fordítani, s ennélfogva az 1892-ik év javára csak 55.931 frt bevételt számolhatott el«. »Miután pedig az állami számvitelben elfogadott s a naptári évvel azonos számadási év a gazdasági évvel nem esik egybe, s igy a számadási év lezártával mindig tetemesebb még el nem adott készletek maradnak fenn, attól lehetett tartani, hogy az eddigi eljárás fentartása mellett, az abból eredő hátrányok nemcsak nem szüntethetők meg, de a jövőben még évről-évre fokozódni és egyre nagyobb bonyodalmakat előidézni fognának«. »Mulhatlan szükségesnek láttam tehát már most intézkedni arra nézve, hogy ügy a jelen számadási évben, mint a jövőben is, az egyes évek javára csupán a tényleg befolyt, illetőleg a számadási év és a pótkezelési negyed végével már tényleg eladott termékek ós állatok után befolyandó összegek Írassanak elő, a még el nem adott készletek pedig, mint ilyenek, csupán mennyiség szerint a vagyonmérlegben mutattassanak ki«. »Ezen immár elkerülhetlen intézkedés azonban azon étmeneti év bevételi mérlegére, a melyben a módosítás legnagyobb részben keresztülvitetik, tehát épen a jelen számadási évre, azon, bár nem tényleges, hanem csupán számszerinti hátránynyal jár, hogy miután egyrészt a v bevételek tetemes részét az előző évi előírás lerovására kell fordítani, másrészt viszont a meglevő készletek értéke nem iratik elő a bevételek javára, ezen bevételek a költségvetésileg előirányzott összegek mögött tetemesen elmaradnak, vagyis igen jelentékeny bevételi kevesebbiet mutatkozik, mely azonban természetesen a meglevő készletekben fede­zetét találja«. »Noha tehát az átmenettel kapcsolatos ezen zökkenés némi enyhítése végett a számadási év végével a legközelebb értékesítésre kerülő termékek árából 140.349 frt 96 kn értéket, úgymint a' lisztkészletből a kisbéri ménesbirtokon 40.173 frt 62 krt, a bábolnai ménesbirtokon 11.17.6 frt 34 krt, továbbá a mezőhegy esi ménesbirtokon a ménesnek átadott zab, széna stb. árából 40.000 frtot, ugyanott a'szénkészletből 49.000 frtot még az 1892-ik év javára előirattam, miután ezeknek az előírás szerinti árakon való befolyása (az árak a közeli értékesítésig lényegesen nem változván) biztosítottnak mutatkozott, nem volt elkerülhető a bevezetőleg kimutatott 440.289 frt 01 krnyi bevételi kevesebblet, a melylyel szemben azonban a fent emiitett ós az 1892-ik év javára előirt 140.349 frt 96 krnyi értékű termékeken, úgyszintén a birtok saját szükségletét képező gabona- ós takarmány-készleteken kívül még a jelenlegi árakon számítva mintegy 400.000 frt értékű további eladó készletek állnak rendelkezésre, ugy hogy ezek as 1892-ik évre mutatkozó bevételi kevesebbletet majdnem fedezik. Ezen készletek a következők : gabona és lisztből mintegy 193.000 frt, gőbölyökből mintegy 177.000 frt és különféle kisebb mennyiségű eladó készletek 30.000 frt«. »Miután továbbá az 1892-ik évben a ménesbirtokok bevételeiből 388.521 frt 03 kr. az 1891-ik évi előirás fedezésére fordíttatott s mivel ezen kivül még némely gabonanemek és állati termékek árának az 1892-ik évben beállt csökkenése következteben a tényleges értékesí­tésből nem folyt be az előző év javára ugyanazon termékek eladásából várt ós az akkori magasabb árakkal előirt összeg, tehát az előirás leróhatására részben az 1892-iki termelés értékesí­tése is felhasználandó voit, e két körülmény együttvéve nemcsak kiegyenlíti, de jóval meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom