Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.

Irományszámok - 1892-400

%n CD. SZÁM. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek n?m lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsüvei készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába s a nyitandó anyagárok közti egalább CN m. széles padka hagyandó — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin 0*so méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó, s ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak ugy állitandók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle s a legnagyobb árviz szine közt 0-50—1 *o m. nyilt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közti magasság l-o m.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók s a szükséghez mért partvédmüvekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; mig a nyilt műtárgyak hidfői, szárnyai és esetleges pillérei kőből vagy téglából falazva; hordszerkezetei pedig bezárólag 2-0 m. nyilasig tölgyfából s azon felül vasból állitandók elő. A párhuzamos utak- és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyilású átereszek vagy hidak építendők, — melyek ha azok felett nincs feltöltés, — egészen fából is lehetnek. Hidfők- és jégtörőkhöz, valamint híd jármok, hidalások és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. Utszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően vagy köalapból és kavicsból, vagy csnk kavicsból állitandók elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m. hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fönsikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0*IB rn. vastag kőalappal és 0*15 m. vastag kavicsburkolattal létesítendők. Az állomási terek azon részei,, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 m

2-nyi földterület kisajátítandó. III. Felépítmény. A pálya 1-435 m. nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenkint 23'6 kg.-nál könnyebbek nem lehetnek és függő sínkötés alkalmazása mellett oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el hogy igénybevételők 5000 kg. keréknyomás alatt négyzet cm.-kint 1000 kg.-ot meg ne haladjon.