Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.

Irományszámok - 1892-400

%n CD. SZÁM. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenék­eséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek n?m lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsüvei készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába s a nyitandó anyagárok közti egalább CN m. széles padka hagyandó — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin 0*so méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó, s ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak ugy állitandók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle s a legnagyobb árviz szine közt 0-50—1 *o m. nyilt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közti magasság l-o m.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozan­dók s a szükséghez mért partvédmüvekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; mig a nyilt műtárgyak hidfői, szárnyai és esetleges pillérei kőből vagy téglából falazva; hordszerkezetei pedig bezárólag 2-0 m. nyilasig tölgyfából s azon felül vasból állitandók elő. A párhuzamos utak- és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyilású átereszek vagy hidak építendők, — melyek ha azok felett nincs feltöltés, — egészen fából is lehetnek. Hidfők- és jégtörőkhöz, valamint híd jármok, hidalások és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. Utszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményé­nek megfelelően vagy köalapból és kavicsból, vagy csnk kavicsból állitandók elő. Oly utak­nál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számí­tandó 8—8 m. hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fönsikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0*IB rn. vastag kőalappal és 0*15 m. vastag kavicsburkolattal létesítendők. Az állomási terek azon részei,, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tar­tására a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 és minden egyes állomási és vonal­őrháznál szintén kertnek legalább 1000 m 2-nyi földterület kisajátítandó. III. Felépítmény. A pálya 1-435 m. nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenkint 23'6 kg.-nál könnyebbek nem lehetnek és függő sínkötés alkalmazása mellett oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el hogy igénybevételők 5000 kg. keréknyomás alatt négyzet cm.-kint 1000 kg.-ot meg ne haladjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom