Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.

Irományszámok - 1892-384

GCGLXXXIV. SZÁM. 159 a kérdéses rendelkezések általában önmagukban hordják a biztosítékot arra nézve, hogy a hozzájuk kötött reménynek és várakozásnak meg is fognak felelni. Figyelemmel ezekre s mert a mezőrendőrségre, a kihágásokra és büntetésekre, nemkülönben a hatóságokra és az eljárásra vonatkozó intézkedések a jogos kivánalmakat kielégíteni alkalmasak, illetve a fennálló közigazgatási szervezetbe előnyösen beilleszkednek, hozzájárulunk a szóban forgó törvényjavaslathoz s annak általánosságban elfogadását tisztelettel ajánljuk. Egyúttal azonban hangsúlyozzuk azt a meggyőződésünket, hogy enyhítése szempontjából azoknak a súlyos nehézségeknek, melyekkel a mezőgazdaságnak jelenleg s előreláthatólag a jövőben is küzdenie kell, kiváló fontosságú tényező a gazdálkodás belterjességének lehető fokozása, minek pedig feltétele a közösség és a szolgalmak fokozatos megszüntetése. Miután pedig ezt a tapasztalatok szerint a nyomásos kezelés alatt álló földterületek tagosítása képes legbiztosabban eszközölni, felkérendőnek javasoljuk a képviselőházat, hogy a kormány országgyűlési határozattal hivassék fel arra, terjeszszen be mielőbb törvényjavaslatot az iránt, hogy a már tagositott határokban fekvő oly területek, melyek nyomásos gazdálkodás mellett kezeltetnek, az érdekeltek kívánságára egymás között a már külön tagositott területek érintése nélkül tagositi áthassanak. Áttérve a részletekre, következő módosításokat javasoljuk: 1. A 2. §. első bekezdésében a földmívelési minister részére fentartott jóváhagyást első fokban a ministeriumnak a túl terhelte téstől való megkímélése tekintetéből is a helyi viszonyok tüzetes ismeretével biró törvényhatóságra véljük átruházandónak. Ennélfogva ajánljuk, hogy az első bekezdésből hagyassanak ki a következők : »előterjesztésére a földmívelésügyi minister«. 2. A 4. §. első bekezdésébe a szabatosság kedveért »a fentartás óta« helyett »a jelen törvény életbeléptetése óta« tétessék. 3. Az 5. §. második bekezdésében »a nyomásos gazdálkodást mondja ki« után a világosság kedveért beiktattassanak a következők: »a birtokosságnak birtokarány szerint számított kétharmad többsége«. 4. A 11. §. második bekezdésében a földművelésügyi minister részére fentartott hatáskört a 2. §-nál emiitett indokból a törvényhatóságra véljük ruházandónak. Ennélfogva avasoljuk, hogy »a földmívelésügyi minister« helyébe »a törvényhatóság« tétessék. 5. A 12. §. e!ső bekezdése a szabatosság kedveért következő szövegezésben volna elfogadandó: »osztatlan közöstulajdont képező közlegelők birói határozat esetét kivéve, csak akkor oszthatók fel«, stb. 6. A 13. §. második bekezdésében körvonalozott intézkedésekkel kapcsolatos költségeket az érdekeltség arányában véljük viselendőknek, a harmadik bekezdésben pedig ezeknek az intézkedéseknek foganatosítását megfelelőbben az által tartjuk biztositandóknak, hogy az érdekeltek kötelezettségeik teljesítésére pénzbirsággal szoríttassanak. Ezekhez képest a második bekezdés végét e szó után »elrendelheti« megtoldandónak véljük a következőkkel: »s meg nem egyezés esetén a költségek viselése tekintetéből az érdekeltség arányában határoz«. A harmadik bekezdést következő szövegben ajánljuk elfogadásra: »Ha az érdekeltek a hatóság által elrendelt intézkedéseket a kitűzött határidő alatt elfogadható indok nélkül végre nem hajtanák, a halóság által kötelezettségeik teljesítésére annyiszor, a mennyiszer 200 koronáig terjedhető pénzbirsággal szoríthatók.« 7. A 14. §. első bekezdése szabatosság, illetőleg félreértések kikerülése szempontjából a következő szövegezésben ajánltatik elfogadásra: »A korlátolt forgalmi birtokon létező kopár területek, melyek befásításra alkalmasak és más módon okszerűbben nem használhatók, záros határidő alatt befásitandók.«