Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.

Irományszámok - 1892-368

118 CCGLXVIII. SZÁM. 1. A hazai, vagyis a magyar erdélyi szarvasmarha nagy tenyésztési kerületét képezi a pinzgaui fajta által a délkeleti határon elhotTított terület és a nagyobb városok körül faj termelésre dolgozó községek, valamint egyes nagybirtokosok kivételével az országnak keleti része, melyet alulról felfelé a Duna balpartja Zimonytól a Csepel-szigetig, Pest-Pilis-Solt-Kiskim megye északnyugoti egy harmada, Heves és Borsodnak körülbelül fele, Zemplénnek déli, valamint Ung és Bereg sík része, végre Máramaros megyében a Tisza völgye határol. 2. Ezen nagy területben találjuk ma a pinzgaui fajta piros-tarka hegyi marhát már tekintélyes számban elterjedve : Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben, Nagy-Kükül ló', Brassó és Besztercze-Naszód megyékben, ezenfelül a Maros mentén Arad megyében. 3. A borzderes fajták tenyésztési területe Máramaros, Bereg és Ung megyék hegyes és dombos része. 4. Az országnak ezenfelül fenmaradó nyugoti része képezi a piros-tarka hegyi fajták által ellepett azon területet, melyen ma bár még sok, de egymástól elkülönített kisebb helyen kizárólag a hazai marhát tenyésztik, de azt a nyugoti marha mindinkább felszaporodó tenyésztésével szemben sokáig fentartani alig lehetséges. A magyar marhát nagyobb mérvben tenyésztik még" Dunántúl Somogy, Zala, Veszprém, Esztergom és Fehér megyék nagyobb, Komárom, Tolna és Baranya kisebb részében, továbbá a Duna bal partján a Csallóközben. A nagyobb városok és környékük a tenyészkerületekből kihagyattak. Ezek a tetiyészkerületek azért jelöltettek meg, hogy a közös használat alá bocsátandó apaállatok a tenyészkerületnek megfelelő fajtákból szereztessenek be, de a tenyészkerületek azokra nézve, a kik önálló tenyészettel foglalkoznak, a kik apaállataikat maguk szerzik be és haszuálat végett másoknak át nem engedik, korlátozásokat nem szab. A magyar fajta tenyésztéséhez szükséges apaállatokat részben egyesektől lehet beszerezni, de hogy jobb anyag álljon a közönség rendelkezésére, bikanevelő telepek létesíttettek fordán, — és a csákovári földmives-iskola gazdaságában. Részben ezek, részben a magánosok által nevelt magyar fajú tenyészanyag a fokozódó szükségletet meglehetősen kielégítik. Nagyobb nehézségekkel járt a nyugoti fajtákra nézve az apaállatok iránt nyilvánult szükséglet kielégitése ; mert ezeket eredeti tenyésztési vidékeikről kellett importálni és egyes magángazdákat serkenteni, hogy apaállatok nevelésével foglalkozzanak. Importáltunk 1885. év végéig 1311 drb tenyészállatot; ezen idő után azonban a kormány magánosok részére többé külföldi apaállatokat nem importált, mert az egyes tenyésztők száma gyorsan növekedvén, a belföldről már különböző fajtákból annyi tenyészállatot bocsáthattak a közönség rendelkezésére, hogy a szükségletet nagyobb ára kielégitette. Hogy a kijelölt tény észirány az érdekeltek által is annál könnyebben el legyen fogadható, az állam különböző kedvezményeket nyújt azoknak, a kik a tenyésziránynak megfelelő apaállatokat szereztek. Nevezetesen biztosította a községet, a melynek bikára volt szüksége, hogy saját megbízott szakértőjét küldhesse el a minister által megjelölt tenyésztésekbe és gulyákba, a ki az apaállatot tetszés szerint választhatta, a szakértő költségét és a bika elszállítási költségét a kincstár viselte vagy előlegezvén, az apaállat árát, részletekben való megtéritést engedélyezett, vagy végül az apaállat vételárának 20°/o-a engedtetett el. Ezen kedvezmények hatottak oda, hogy a községek maguk is igyekeztek a kijelölt szarvasmarha-tenyésztési irányt követni, és miután ezen irányt a tapasztalat is helyesnek igazolta, az első kijelölés óta számbavehetoleg nem módosult. Tény, hogy a kijelölt iránynak megfelelő szarvasmarha évről-évre mindinkább jellegződik, és tekintettel arra, hogy az utóbbi években a szarvasmarha ára is jelentékenyen emel-