Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.
Irományszámok - 1892-368
i GGGLXVIII. SZÁM. 113 vonatkoznak, törlendőknek vélik. Ugyanezen véleménynek ad kifejezést az orsz. gazdasági egylet is és mindannyié egyez abban, bogy a szabad gazdálkodás joga semmi tekintet által ne legyen korlátozható. Az erdélyi vármegyék, valamint az ország északkeleti és keleti vármegyéiből érkező vélemények, valamint az országos gazda-tanácsnak ezen vidéken lakó tagjai ellenben nagy súlyt helyeznek arra, hogy a törvény a nyomásos gazdálkodást fentartsa. Miután e szerint az ország egy jelentékeny részében a nyomásos gazdálkodás által való korlátozást okvetlen kívánják, sőt intézkedéseket kivannak arra is, hogy bizonyos esetekben a birtokosoknak birtokarány szerinti többsége, még ott is a nyomásos gazdálkodásra leendő visszatérést kérhesse, a hol a törvény életbelépte alkalmával már az nem volt gyakorlatban, — és miután én gazdasági szempontból nem óhajtanám meggátolni, hogy a birtokosok többsége ugy boldoguljon, a mint az ő viszonyainak és gazdasági képességének leginkább megfelel, a javaslat 4. §-ába felvettem, hogy bizonyos esetekben, a többség kívánsága alapján, a hatóság a nyomásos gazdálkodásra való visszatérést is megengedhesse. A nyomásos gazdálkodásra való visszatérhetésnek azonban korlátot kelle szabni, mert örökké nem lehet a földtulajdonosokat bizonytalanságban hagyni. Ezért kimondandónak vélem, hogy a nyomásos gazdálkodásra való visszatérést, a törvény életbelépte után 6 év alatt lehet 1<ÍJ ni, miután azokról, a kik annak megengedését ennyi idő alatt nem kérik, méltán fel lehet tenni, hogy a szabad gazdálkodási rendszerbe belenyugodtak. A nyomásos gazdálkodásra való visszatérésnél egyébként is sok kivételt kellett tenni s igy ki kellett mondani, hogy az, a kinek önálló pusztája van, vagy *a kinek illetősége egy tagban fekszik, ki földjén tanyát vagy állandó épületet emelt, a kinek nincs minden fordulóban birtoka, vagy a ki már olyan mívelési módot alkalmazott, a melytől a nyomásos gazdálkodásra való visszatérés hátránynyal járna, az arra való visszatérésre akarata ellen ne legyen kötelezhető. Az 5. és 6. szakaszokban intézkedni kellett arról, hogy a szabad gazdálkodási rendszerre át lehessen menni ott is, a hol a nyomásos gazdálkodás fennáll és pedig az átmenetelt meg kellett könnyíteni, hogy a haladni kivánó kisebb számú birtokosságnak is módjában álljon a nyomásos gazdálkodás megszüntetését kérni, a hatóságnak pedig joga legyen arra, hogy a fenforgó viszonyok gondos mérlegelése után, a szabad gazdálkodást megengedhesse, ba a mellett az érdekeltek birtokarány szerinti egyharmada szavazott. A viszonyok gondos mérlegelése alatt az értendő, hogy a hatóságnak tekintetbe kell venni minden körül* ményt, a mi a gazdálkodásra befolyással van, nevezetesen azt is, hogy a község valamelyik fejlődő város közelében van-e, a hol már indokolt az intensivebb gazdálkodásra való átmenet, hogy milyenek a közlekedési eszközök és hogy a község népességének egy része nagyobb szorgalmánál, takarékosságánál és intelligentiájánál fogva, elegendő biztosítékot nyujt-e arra, hogy a változott gazdasági viszonyok mellett, haladásra képes? A 6. szakaszban ki kellett mondani, hogy ha a hatóság a szabadon való gazdálkodást engedélyezi, ettől többé a nyomásos gazdálkodási rendszerre visszatérésnek nincs helye, mert biztosítani kell a törvényben mindenkit, hogy befektetéseit aggodalom nélkül teheti, miután azok többé a nyomásos gazdálkodás visszahozása által érintetni nem fognak. A 4. §. ugyanis csak olyan községekben engedi meg a nyomásos gazdálkodásra visszatérést, a melyekben a nyomásos gazdálkodás a jelen törvény életbelépte alkalmával nem volt gyakorlatban. Minthogy pedig korábban a nyomásos gazdálkodás az érdekeltek beleegyezése, illetőleg hatósági engedély nélkül szűnt meg, az ekként teremtett állapotot nem lehet olyannak tekinteni, mint azt az állapotot, a mely a törvény életbelépte után a törvényben előirt eljárás alapján keletkezik. Viszont ki kellett mondani a törvényben, hogy ha nyomásos gazdálkodást rendelt el a hatóság, attól hat éven belül eltérni nem lehet. Azért kellett hat évet meghatározni, hogy hármas nyomást véve alapul, egy forda legalább két évig ugyanazon mívelés alatt maradjon. FŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1892—97. 15
