Főrendiházi irományok, 1892. VII. kötet • 361-408. sz.

Irományszámok - 1892-368

CCCLXVIII. SZÁM. 93 V. FEJEZET. A mezei közüs diilö-utakról. 36. §. A mezei közös dülő-utaknak rendeltetése az, hogy más utak hiányában, egy község határában, az egyes birtokokhoz hozzá lehessen jutni. A mennyiben az 1890: I. törvényczikk 1. §-ában felsorolt utak ezen igényt nem elégítik ki, a tagosítás alkalmával kell ilyen utak kihasitásáról gondoskodni. Hol a tagositás már megtörtént s a mezei dülő-utak nem akként lettek kijelölve hogy birtokához mindenki hozzá juthasson, a még hiányzó útvonalakat a község az érdekelt tulajdonosok kérelmére létesíteni tartozik. * 37. §. A mezei közös dülő-utak létesítésére, valamint azoknak és azok tartozékainak jókarban tartására a községi elöljáróság ügyel fel. A létesítés és jókarban tartás költségeihez, más megállapodás hiányában mindazok kötelesek haszonaránylag hozzájárulni, a kiknek érdekében az út létesíttetett vagy fentartatik. Ha a községi elöljáróság a hozzájárulási arányra nézve egyezséget létre nem hozhatna, a hozzájárulási arány felett a hatóság határoz. 38. §. A posta a mezei közös dülő-utakon is bármikor szállítható a nélkül, hogy ezért az állam az előállítás vagy jókarban tartás költségeihez hozzájárulni tartoznék. Azok menién az 1888 : XXXL t.-cz. által tárgyalt közhasználatú berendezések vezetékeinek támszerkezetei is felállíthatok. 39. §. A község által közérdekből létesítendő új mezei közös dülő-utak czéljaira vagy a létezők kiszélesítésére szükséges területek, ha az érdekelt tulajdonosokkal megegyezés nem jön létre, kisajátítás utján vehetők igénybe. A kisajátítási eljárásra, az 1881 : XLI. t.-cz. intézkedései azon módosítással alkalmazandók, hogy a kisajátítási jogot a főldmívelésügyi minister adja meg. 40. §. Az új mezei közös dülő-utak kihasitásánál vagy a létezőknek szélesbilésénél vagy áthelyezésénél felmerülő kártalanitási kérdésekben határozni, az 1881 : XLI. t.-cz. a kártalanításra nézve megállapított eljárás megfelelő alkalmazásával, a birtokbiróság illetékes. 41. §. Minden községben meghatározandók azok az utak (marhacsapások), a melyeken szarvasmarhák, lovak, juhok, sertések stb. szabadon hajthatók. 42. §. A birtokos engedélye nélkül vert mezei, szekér- vagy gyalogutak tilalmát, az illető birtokos kérelmére az elsőfokú hatóság a község területén és a szomszédos községekben kihirdettetni tartozik.