Főrendiházi irományok, 1892. V. kötet • 249-276. sz.
Irományszámok - 1892-266
CCLXVI. SZÁM. 37 Oly kiváló fontosságú kérdésben ugyanis, minő a munkás-védelem és a balesetek megakadályozása, s oly különböző viszonyok között, minőket a különféle iparágak üzemei teremtenek, — nem elégséges magának az elvnek általánosságban való kimondása, hanem okvetlenül szükséges ezen elvnek a gyakorlati élethez való alkalmazása, tehát oly törvényhozási intézkedés, mely szabatosan és lehető részletességgel állapítja meg a munkaadónak a munkásvédelem- és a balesetek lehető megakadályozására vonatkozó kötelességeit, intézkedvén egyúttal a munkásra háramló kötelességekről is. Azonban bármily pontossággal és részletességgel is intézkedjék ilynemű törvény, és , igy bármely szabatosan is állapítsa meg a törvényhozás a balesetek elleni védelemre vonatkozó intézkedéseket, — azok teljes sikere csak igy remélhető, ha azok pontos és szigorú végrehajtásának kellő ellenőrzéséről is egyúttal gondoskodás történik. Gondoskodni szükséges tehát oly közegekről, kik a törvény által elrendelt óvintézkedések foganatosítását, a gyárak és ipartelepek időről-időre való rendszeres megvizsgálása állal ellenőrizzék és a mellett hivatva volnának egyrészt szakszerű tanácsokkal támogatni a munkaadókat az elrendelt munkás-védelmi intézkedések czélszerű és gyakorlati keresztülvitelénél ; másrészt pedig — a mire később visszatérek — szorosabb érintkezési kapcsot keresni és létesíteni a munkaadó és munkások között, vagyis közremunkálni az ezek közötti egyetértés megszilárdítására. Már maga az ezen hivatással járó sokoldalú tevékenység egyrészt és az ehhez megkívántató rendszerint technikai szakismeretek másrészt, lehetetlenné teszik, hogy ezen teendők a rendes közigazgatási hatóságokra bízassanak, el is tekintve azoknak ez idő szerint már is nagy, egyébnemü elfoglaítatásától, mely mellett teljes lehetetlenség volna az erre vonatkozólag szükséges folytonos és állandó ellenőrzést gyakorolniuk, — hanem elengedhetetlenül szükséges a gyári felügyelet és munkás-védelmi intézkedések hatályos és czélszerű ellenőrzése czéljából oly külön állami közegekről gondoskodni, kik a gyári üzem és általában az ipari technika terén a szükséges szakszerű elméleti és gyakorlati ismeretekkel birnak. Mindeme feladatok teljesítésére alkalmas és hivatott közegek az iparfelügyelök lennének. Az iparfelügyelöi intézményt megtaláljuk minden államban, hol fejlett gyáripar van, s hol ebből folyólag gondoskodás történt különböző munkás-védelmi intézkedésekről, mertyabban a tekintetben teljesen megegyeznek a különböző törvényhozások, hogy a gyári üzemek.felügyelete és a munkásvédelemre vonatkozó intézkedések hatályos ellenőrzése külön, önálló szakközegeket igényel. E törvényjavaslat némely rendelkezéseinek, s különösen az iparfelügyelöi intézmény kellő világításba helyezése szempontjából szükségesnek vélem ez alkalommal röviden megismertetni a külföldi államok iparfelügyelöi szervezetét is. Az iparfelügyelöi intézményt legelőször Angolország honosította meg. Angolország már 1802 és 1819-ben alkotott törvényeket az ipari munka szabályozásáról és a munkások védelméről. Ellenőrző közegekről azonban csak 1833-ik évi ipartörvényével, gondoskodott, felhatalmazást adván a kormánynak, hogy az előbb emiitett törvények végre-, hajtásának ellenőrzésére külön felügyelő közegekről és ezek mellé segédszemélyzetről gondoskodjék. Az első iparfelügyelök Angolországban 1833-ban alkalmaztattak, de már a következő évben azok száma tetemesen szaporittatott. Ez idő szerint az angol iparfelügyelök létszáma és javadalmazása következő: Van 1 központi felügyelő (Chiefinspector) Londonban, a belügyministerium kebelében, melynek hatáskörébe Angolországban az iparfelügyelet tartozik, 1200 L. st. évi fizetéssel és megfelelő segédszemélyzettel; 4 főfelügyelő,, külön kerületekkel, 500—700 L. st. évi fizetéssel, mely évi 20 L. st.-gel emelkedik, mig a 700 L. st.-get elérte ; 13 első osztályú iparfelügyelö, külön kerületekkel, évi 410 L. st. fizetéssel, mely évenként 15 L. st.-gel emelkedik, mig az
