Főrendiházi irományok, 1892. V. kötet • 249-276. sz.
Irományszámok - 1892-272
190 CCLXXn. SZÁM. szabályok régóta sok kibánni valót hagytak fenn. Különösen az volt a baj, hogy Anglia mereven ragaszkodott azon álláspontjához, hogy az ő hajói általában, különöse» pedig azok, melyek a Szuez-csatornán át idegen kikötök érintése nélkül egyenesen hazájukba mennek, kivétessenek a fennálló vesztegzári szabályzatok, vagyis azon intézkedés alól, hogy fertőzött vidékről érkező hajók a csatorna elején orvossal- látandók el és hogy ily hajókra a csatorna mentén a közbeeső helyeken le- és felszállás, áruknak fel- és lerakása eltiltva van. Angliának ezen álláspontja, a mennyire természeteses indokolt a saját szempontjából — mert a Szuez-csatornától legtávolabb eső és szigetfekvése folytán az epidémiák behurczolása veszélyének legkevésbbé van kitéve és mert reá, mint a legtöbb hajóval szereplő és legnagyobb kereskedő államra nézve mindennemű megszorítás a legnyügzőbb hatású — ép oly kevéssé azonos a kontinentális államok jól felfogott érdekeivel, mely utóbbiakra nézve a vesztegzári szabályok megtartása, sőt szigorítása feltétlenül kívánatos. De nem közömbös az utóbbiakra nézve még az angol hajóknak \ vesztegzári szabályok alól fel- vagy fel nem mentetésének kérdése sem, miután teljességgel nincs kizárva az, hogy az egyenesen hazatérni akaró angol hajók idegen kikötőkben mégis megállapodjanak, azonfelül ez utóbbiaknak szabadon átbocsátasa a többi hajókra és a kontinentális államokra nézve egyáltalán aggályosnak mutatkozik. Miután e szerint Anglia és a többi államok érdekei e tekintetben nem összhangzók és miután egyúttal a védekezés arányával a hajózás és kereskedelem szabadságának mértéke elválaszthatlanul összefügg : nem szükséges bővebben "hangsúlyoznom, hogy minden érdeknek lehető kielégítése, a sok tekintetben ellentétes álláspontoknak összeegyeztetése nem volt épen könnyű feladat. Külügyi kormányunknak azonban sikerült Angliának előbb elvi, majd a konkrét javaslatokhoz való tényleges hozzájárulását, a fennálló és elég hatékonyaknak nem bizonyult elővigyázati rendszabályok megszigorításának munkába vételét kieszközölni, — a többi hatalmak hozzájárulásának megnyerése természetesen alig ütközött különösebb nehézségbe. A kellő előkészitő nemzetközi tárgyaiások megejtése után 1892. január havában összeülhetett igy a velenczéi nemzetközi egészségügyi cmferentia, melynek programmját mindazon, az egyiptomi tengeri egészségügyi szolgálat reformálására vonatkozó javaslatok tárgyalása képezte, melyek, mint elfogadott megállapodások immár egyezménybe vannak foglalva. A szóban levő, Velenczében 1892. január 30-án megkötött és az 1892. évi május havában Parisban tartott utóértekezlefen némileg módosított egyezmény a londoni kabinet részéről a fentiek szerint várható legmesszebb menő előnyöket és biztosítékokat nyújtja. Az egyezményben egyfelől lehetőleg elég van téve az egészségügyi óvintézkedések követelményeinek, másfelől kellő figyelemben részesültek a szerződő államok kereskedelmi érdekei is. Az egyezménynek, mint egésznek megbirálásánál nem hagyható ügyeimen kívül azon körülmény, hogy az Angliával már évek hosszú sora óta mindeddig- sikertelenül megkisérlett és csak most létrejött megegyezés csakis ? csatornán át való »Passage en quarantaine« kérdésében részünkről, illetőleg az összes érdekelt szárazföldi államok részéről tanúsított némi előzékenység által volt elérhető, mely engedmény azonban egyfelől az utóbbiaknak az alexandriai egészségügyi tanácsban biztositott jobb helyzete, másfelől a tanácsnak és az általános közegészségügyi szolgálatnak a kor követelményeihez mért reformálása által kellően ellensúlyozva van. És ha maradtak is fenn némely, a szárazföldi államok szempontjából kielégítetlen kívánalmak, mindenesetre jelentékeny lépés történt az elérni kivánt czél felé és maga a létrejött egyezmény mindenik szerződő félnek kifejezetten biztosítja a jogot, hogy az egyezmény szükségesnek látszó módositása iránjavaslatot tehessen. Áttérve közelebbről az egyezmény tartalmára, az a kővetkező részeket foglalja magát ban, úgymint:
