Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.

Irományszámok - 1892-226

CCXXVI. SZÁM 377 76. §. A magánokirat valódisága nem bizonyítandó, ha azt az ellenfél a szóbeli tárgyalás folyamán nem tagadja. A nyilatkozat megítélésére nézve a 61. §. szabályai alkalmazandók. 77. §. Ha a magánokirat aláírása, illetőleg az 1868 : L1V. t.-cz. 167. §-ának c) pontja szerint alkalmazott kézjegy valódisága nem tagadtatik (61. §.), vagy bebizonyittatik, az aláírást megelőző szöveg az ellenkező bebizonyitásáig valódinak vélelmezendő, kivévén, a mennyiben az okirat külső hiányai vagy rendellenességei (74. §.) e vélelmet lerontják. 78. §. A magánokiratok Írásának és aláírásának valódisága a jelen törvény szabályai szerint bizonyítandó. Annak bizonyítása, hogy az írás vagy aláírás valódi-e, vagy hamis, más oly Írással való összehasonlitás által is történhetik, melynek valódisága nincs kétségbe vonva, vagy be van bizonyítva. A biróság az összehasonlitás eszközölhetése végett elrendelheti, hogy a fél, ki írását vagy aláírását kétségbe vonta, írja le a bíróságtól megjelölendő szavakat a biróság előtt, vagy megkeresett bíró előtt. Ha a fél e meghagyásnak eleget nem tesz, a biróság e körülménynek bizonyító erejét belátása szerint itéli meg. A biróság az összehasonlitás bizonyító erejét rendszerint szakértők meghallgatása nélkül itéli meg, a szükséghez képest azonban szakértőket is meghallgathat. 79. §. Az okirat, a melylyel a fél bizonyítani akar, az ellenfél kívánatára, vagy a biróság rendeletére, a tárgyaláson eredetiben felmutatandó. Az okirat eredetiben vagy másolatban és, ha az okiratnak csak egyes részei bírnak jelentőséggel, legalább vonatkozó részeiben a tárgyalási jegyzőkönyvhöz melléklendő. Ha az ellenfél az okirat valódiságát kétségbevonja, vagy meghamisítását állitja, az eredeti okirat a per jogerejű eldöntéséig a bíróságnál megőrzendő. 80. §. Az 1868 : LIV. t.-cz. 171., 180. és 187. §§-nak intézkedései, valamint a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás módjára nézve fennálló eljárási szabályok érintetlen maradnak. 81. §. A bizonyító fél kérelmére az ellenfél a birtokában lévő okiratot fel tartozik mutatni, ha az okirat tartalmánál fogva a felekre nézve közös, vagy ha az okiratot kiadni vagy felmutatni különben is köteles. Közösnek tekintendő az okirat nevezetesen azon személyek között, kiknek érdekében van kiállítva vagy kiknek kölcsönös jogviszonyait tanúsítja. Közösnek tekintendők az érdekeltek között, vagy azok egyike és egy közös közbenjáró között valamely jogügyletre nézve folytatott Írásbeli tárgyalások is. A biróság a felmutatás kötelessége felől vita esetében végzéssel határoz. A végzé^ ellen külön felebbvitelnek nincs helye. FŐRENDI IROMÁNYOK. IV 1892—97. 4 8