Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.
Irományszámok - 1892-225
CCXXV. SZÁM. 339 A 13. §-hoz. Ha az illető iskola-fentartók anyagilag nem elég erősek arra, hogy az aránylag csekély 300 frtnyi évi fizetést szolgáltathassák tanítóiknak, természetesen még kevésbbé lesznek képesek a fizetésen felül, a jelen törvényjavaslat 2. §-ában biztositott ötödéves korpótlék megadására. Önként következik tehát, hogy a korpótlék biztosításánál is az államnak segélyezőleg kell közbelépnie. De azután az is logikai következménye e közbelépésnek, hogy ez esetben is a 11. §. rendelkezései lesznek mérvadók a hitfelekezeti tanítók fegyelmi ügyeire vonatkozólag. Másrészt pedig csak igazságos, hogy a polgári községek előbb az 1868. évi XXXVÍII. törvényezikk alapján kivethető iskolai adót vegyék igénybe, mielőtt az állam ingerentiája kívántatik. Annak feltüntetésére, hogy a fentebb ismertetett szabályzat szerint megállapítandó korpótlék pénzügyi tekintetben minő következményekkel jár, tájékoztatásul szolgálnak a következő adatok: Az államilag eddig nem segélyezett községi iskoláknál ez idő szerint 214 olyan tanitó van, a kinek törzsfizetése nem haladja, vagy csak csekélyebb Összeggel haladja tűi a 300 frtot, s a ki e szerint az első évötödös pótlékra igénynyel bir. Ennek összege megközelítőleg 6.420 frtot tesz ki. A hitfelekezeti iskoláknál alkalmazott 300 irton aluli, — vagy csak 300 frtnyi és ennél kevéssel magasabb fizetést élvező tanítók száma 6.864. Ezek számára szintén megadandó lesz a korpótlék, melynek összege 205.920 frtra tehető. Ezek szerint öt év elteltével a tanítók első korpótléka czímén 212.340 frtra tehető Összeg terhe fog hárulni az állampénztárra, azon esetben, ha az akkor esedékes Összes korpótlék fedezésére állami segély vételik igénybe. A 8. §. indokolásánál kifejtettem, hogy a jelen rendelkezés pénzügyi kivihetősége érdekében a fizetések kiegészítésénél a kántori járandóságokat a tanitói fizetésbe be kell számítani. Ezen fejtegetésem megerősítése végett itt rámutatok arra, hogy ha a korpótlék kiszabásánál csak a tanitói fizetés vétetnék alapul, akkor öt év elteltével a kiszolgáltatandó első évötödös pótlékok fedezésére nem 212.340 frt, hanem 348.780 frtra menő összeg igényeltetnék. A 14. §. nem szorul indokolásra. A 15, §. rendelkezését az állam financiális helyzetének figyelembevétele teszi indokolttá. Az 1. §. indokolásában ki van tüutetve azon aránylag nagy összeg, a melynek fedezése a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén az államot valószínűleg terhelni fogja. Ha figyelembe veszszük azt, hogy a népoktatás rendszeres fejlődése megköveteli, miszerint a vallás- és közoktatásügyi minister költségvetése évről-évre emelkedjék: ugy a tanitói fizetések kiegészítésével járó rendkívüli tehernek egyszerre való fölvétele pénzügyileg túlterheltetéssel járna. A három évre felosztott végrehajtás a tehernek oly mérséklését eredményezi, a mit az állampénztár is elbír, de a mi az érdekelt tanítókra nézve is elviselhető helyzetet teremt. Mert a rendelkezés végrehajtásában a helyzethez mért fokozatos eljárást lehet alkalmazni és első sorban s azután fokozatos sorrendben azon tanítók helyzetén kell majd segíteni, a kik legkedvezőtlenebb viszonyok közt vannak. A 16. és 17. §-ok nem igényelnek indokolást. Budapesten, 1892. évi február hó 29-én. Gr, Csákp Albin s. k. y vallás- és höeoktatäsügyi minister. 43*
