Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.
Irományszámok - 1892-218
ÖcivriíL ßfcAÜt üá À jelenlegi szerződésnek B) mellékletében foglalt és a vámtarifákra vonatkozó határozatainak módosításairól már említés tétetett jelen előterjesztésem azon részében, a melyben a vámtarifákról és a vámok tekintetében kölcsönösen nyújtott kedvezményekről szóltam. A zárjegyzőkönyvben a következő módosítások történtek, illetőleg új határozatok vétettek fel. A 2. czikkhez. Az 1881. évi szerződésben a magyar vagy osztrák kereskedelmi és biztosító társaságok érdekében kiköttetett, hogy azok Szerbiában fiókokat és ügynökségeket állithatnak fel és üzleteiket szabadon gyakorolhatják, ép úgy, mint a szerb társaságok. Ezen határozat az új szerződésben az időközben megváltozott viszonyokhoz képest némi kiegészítést nyert. Az első bekezdésben kimondatik, hogy az egyik fél területein működő részvénytársaságok a másik fél területein az ott e tekintetben érvényben álló törvényes intézkedések figyelembevétele mellett szabadon gyakorolhatják üzleteiket. Ugyanezen átalános elv foglaltatik az Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződésünkben is. Tekintettel azonban arra, hogy Szerbiában jelenleg csak a biztosító társulatokra nézve áll fenn törvényes intézkedés, a többi részvénytársulatok tekintetében pedig a szerb kormány legrövidebb idő múlva szándékozik intézkedni, szükségesnek látszott a szerződésben társulataink számára a helyzetet jövőre is biztosítani oly irányban, hogy azok kedvezőtlenebb.elbánásban, mint a belföldi társaságok ne részesüljenek. Ennek figyelembevételével tehát a második kikezdésben kimondatik, hogy a magyar és osztrák társaságok úgy elismerésük, mint üzlethez való bocsáttatásuk tekintetében Szerbiában a szerződés tartama alatt kedvezőtlenebb elbánásban nem fognak részesittethetni, mint akár a szerb, akár bármely más állam társaságai. Azon feltételek megállapításánál pedig, melyekhez a társulatok elismerése és üzlethez való bocsátása köttetni fog, a szerb kormány lehetőleg figyelembe fogja venni azon kívánságokat, melyek vele a Szerbiában üzletet gyakorló magyar vagy osztrák társulatok érdekében közöltetni fognak. Ezen ügy rendezéséig pedig Szerbiában az 1881. évi kereskedelmi szerződésünkben foglalt határozatok maradnak érvényben. Úgyszintén midőn az 1881-iki kereskedelmi szerződésnek hatálya 1893. évi június végéig való meghosszabbítása szükségessé vált, a szerb kormány az ezen meghosszabitásra vonatkozólag 1892. év deczember hó 29-én létrejött megállapodás (IV. melléklet) kapcsán jegyzékváltás utján egyszersmind kötelezettséget vállalt az iránt, hogy ezen ideiglenes időszak alatt is a Szerbiában üzletet gyakorló magyar vagy osztrák biztosító és egyéb társaságok tekintetében a fentemiitett régi zárjegyzőkönyvi határozat II. 2. pontjában megjelölt statusquo továbbra is változatlanul fentartatik és hogy azokra nézve ehhez képest más határozatok nem fognak alkalmaztatni. A jelenlegi szerződés zárjegyzőkönyvi II. czikkének 3. pontja alatt foglalt határozat, melyben kimondatott, hogy a capitulatiók alapján fennállott adómentességek kölcsönösen megszűnnek, mint tárgytalan, az uj szerződésbe nem vétetett fel. A szerződés V. czikkéhez uj határozat vétetett fel. Az első bekezdés az állami egyedárúságokról szól és erről már részletesebben megemlékeztem. A második bekezdés az iránt intézkedik, hogy az állami egyedárúságok és a szabadalmazott tárgyak kivételével kereskedelem üzésére vagy ipar gyakorlására kizárólagos jog nem adható. Szerbiában ugyanis, ismételten előfordult, hogy egyes vállalkozóknak megadatott a jog, valamely czikket akár kizárólagosan előállítani, vagy valamely czikkel kizárólagosan kereskedelmet űzni. Miután ezen eljárás érdekeinket sérti és átalában a szerződés azon határozatával is ellentétben áll, mely ugyanazon feltél elek alatt az ipar és kereskedelem szabad gyakorlását biztosítja, honosaink részére ezen intézkedésnek felvételét szükségesnek láttuk. A zárjegyzőkönyvnek a szerződés VII. czikkéré vonatkozó határozata szintén uj és a származási bizonyítványokról intézkedik. FÖKENDl IROMÁNYOK. IV. 1887-92. 15
