Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.
Irományszámok - 1892-218
GCXVIII. SZÁM. 107 megakadályozni, hogy ezen reá nézve is fontos kérdést törvény utján rendezhesse, miért is az illető határozatnak az új szerződésből leendő kihagyásába azon feltétel alatt beleegyeztünk, hogy mindaddig, mig a monarchia és Szerbia közt a honosság megszerzése tekintetében közös egyetértés utján más megállapodás létre nem jön, Szerbia az 1881. évi szerződésben foglalt idevágó határozatot kötelezőnek fogja elismerni. Miután a szerb kormány az ügynek ily módoni ideiglenes rendezéséhez hozzájárult és az illető nyilatkozatot aláirta (1. a II. mellékletet) részünkről ezen határozatnak a főszerződésből való kihagyása ellen további nehézséget nem támasztottunk. A IV. czikk 2-ik bekezdése új és azon határozatot foglalja magában, hogy az egyik szerződő fél kereskedelmi utazói a másik fél területein megrendeléseket magán személyeknél nem tehetnek. E tekintetben ugyanis a törvényes intézkedés a három államban egymástól eltérő. Mig nálunk idegen kereskedelmi utazóknak megengedtetik magán személyeknél is megrendeléseket gyiíjteni, addig Ausztriában és Szerbiában ez tiltva van. Nehogy azonban kereskedelmi utazóink Szerbiában kedvezőtlenebb elbánásban részesüljenek, mint maguk a szerb alattvalók, egyúttal kimondatik az emiitett bekezdésben, hogy: »Mindazonáltal az osztrák és magyar kereskedelmi utazók e tekintetben Szerbiában kedvezőtlenebb elbánásban nem részesülhetnek, mint a saját nemzetbeli utazók.« A 3-ik bekezdés, mely a vásárok és sokadalmak látogatásáról szól, lényegében azonos a régi szerződés IV. czikkének 2-ik bekezdésével, csakhogy szabatosabban van fogalmazva és a Svájczczal kötött kereskedelmi szerződésünkben foglalt határozat szövegének felel meg. Az V. czikkben igen lényeges módosítás foglaltatik. A mostani szerződés értelmében ugyanis államegyedáruság tárgyát csak a dohány, só és lőpor képezheti. Már az indokolás bevezető részében felemiitettem azt, hogy a szerb kormány azon források közé, melyekből bevételeinek szaporítását reméli, az állami egyedáruságokat is sorolja. Ennek következtében a szerb kormány a tárgyalások folyamán ezen czikknek oly irányban leendő módosításához ragaszkodott, hogy azon tárgyak tekintetében, melyekből monopóliumot alkothat, kötve ne legyen. Minthogy másfelől saját érdekünkből sem tartottuk kívánatosnak, hogy egy esetleges viszonos lekötés által ujabb monopóliumok meghonosítása tekintetében a szerb kereskedelmi szerződés alapján gátolva legyünk és valamennyi többi szerződésünkben is a szerződő feleknek ez irányban szabad rendelkezés engedtetik, az illető határozat az uj szerződésben oda lett módosítva, hogy azon tárgyak felsorolása, melyek államegyedárúságot képezhetnek, elejtetett és mindkét félnek szabad kéz engedélyeztetik. Ezen intézkedés azonban Szerbiára nézve korlátozva lett a zárjegyzőkönyvnek a szerződés V. czikkéhez tartozó határozata által. Nehogy ugyanis Szerbia ezen szabad rendelkezési joggal oly mérvben élhessen, mely kiviteli érdekeinket károsíthatná, ugy a monopolizálandó tárgyak száma, mint azok minősége tekintetében bizonyos korlátok állíttattak fel, melyek mig egyfelől a mi érdekeinket védik, másfelől megengedik, hogy Szerbia is intézkedhessek azon czikkek tekintetében, melyek nagyobb mérvbeni fogyasztásuk által épen legalkalmasabbak az államegyedárúság czéljaira. Ezen kettős szempontból kiindulva a zirjegyzőkönyvben kimondatik, hogy a szerb kormány kötelezi magát arra, miszerint a szerződés tartama alatt uj egyedárúságot csak a kőolajra, szivarkapapirosra, gyufára és szeszre fog életbeléptetni. Jelenleg Szerbiában a dohány és a só képezik állami egyedárúság tárgyát, mi a jövőben is meg lesz engedve. Az ép említett egyedárúsitandó czikkek forgalmát illetőleg a következőket jegyzem meg. A monarchia bevitele Szerbiába szerb statisztikai adatok szerint tett: szivarkapapiros 1891. évben 70.000 kgr. 120.000 d. értékben, az előző 3 év átlaga szerint 50.000 kgr. 110.000 d. értékben, szesz 1891. évben 244.000 kgr. 134.000 d. értékben, a megelőző 3 év átlaga szerint 100.000 kgr. 80.000 d. értékben, gyufa 1891. évben 154.000 kgr. 167.000 d. 14*
