Főrendiházi irományok, 1892. II. kötet • 92-167. sz.
Irományszámok - 1892-124
114 CÏXIV. SZÁM. 1889: XXXVIII. t.-cz. ä5. §-ának 4. pontja a betétszerkesztésnéí fel hem vett, a betétszerkesztés után képződött vagy magánforgalom tárgyává a betétszerkesztés után vált ingatlanok utólagos telekkönyvezésiére nézve. Az ezúttal kért felhatalmazás megadása esetében a két rendeletet hasonszerű intézkedések felvétele mellett a fentebb előadott szempontok figyelemhe vételével szándékozom kibocsátani. , c) pont. Az ország számos községének telekkönyveinél nincs térkép. Ennek oka vagy az, hogy a helyszínelés még az 1854. évi július 23-iki rendelet kiadása előtt foganatosíttatott-, vágy hogy a később történt helyszínelésnél az idézett rendelet 12., 13., 84. s következő §-ai, a melyek a helyszínelésnek a dülőrajzokra való fektetését általánosították, szabályellenesen mellőztettek és a telekkönyvi térkép mindkét esetben soha el nem készült; vagy hogy az eredetileg elkészült telekkönyvi térkép utóbb elveszett. Az is igen gyakori eset, hogy telekkönyvi térkép készült ugyan és ez meg is van, de a térkép egyes dűlők birtokrészletekre való osztását fel nem tünteti. Végre előfordul itt-ott az, tiogy egyes dűlőkre nézve a helyrajzi számok á térképbe a telekjegyzőkönyvekbe történt bevezetéshez képest rnegforditott sorrendben vannak beirva; vagy hogy a térkép annyira hibás, hogy az egyes bii'tokrészletek alakjának és egymás irányában való fekvésének megállapításánál még tájékozhatóul sem szolgálhat. Mindezen esetekben a telekkönyv rendeltetésének meg nem felelhet. A birtokrészleteknek természeti fekvését, alakját és határait feltüntető térkép nélkül a telekkönyv sem az ingatlanokra vonatkozó tulajdon- és más dologi jognak, sem a jelzáloghitelnek biztos alapját nem képezheti. Mindeddig azonban nincs jogszabály, a mely a hiányzó telekkönyvi térképek pótlását és a hiányos vagy hibás térképek kiegészítését és kijavítását engedné; és annál kevésbé van szabályozva az eljárás, a mely a telekkönyvi térkép netaláni pótlásánál vagy kiegészítésénél követendő. Mindezek tehát sürgős szabályozást igényelnek ; a szabályozás pedig, a melynek részletesnek és kimeritönek kell lennie, a dolog természeténél fogva legczélszerübben rendeleti utón eszközölhető. d) pont. Az 1889: XXXVIII. t.-cz. 35. §-ának 6. pontja felhatalmazta az igazságügyministert arra, hogy a volt úrbéreseknek a tagosítás vagy úrbéri rendezés alkalmával közösen kiadott legelő-, erdő- és nádas-illetőségek telekkönyvezését, ugyané törvényszakasz 7. pontja pedig, hogy az ugyanez alkalommal közösen kiadott illetőségek egyénenként való felosztása és a jelosztott részeknek az egyes jogosultak nevére leendő telekkönyvi bejegyzése körül követendő eljárást rendelettel szabályozza. A 6. pontnak megfelelő rendelet kiadatott 1889. évi 45.041. sz. a., a 7. pontnak megfelelő rendelet pedig 1890. évi 20.326. sz. a. Mindkét rendelet a törvény felhatalmazásához képest — a mondottak szerint — azokra a közös illetőségekre szorítkozik, a melyek a volt úrbéreseknek a tagositás vagy úrbéri rendezés alkalmával jutottak. Megtörtént azonban igen sok helyen, hogy a volt úrbéresek vétel vagy csere utján a tagositás vagy úrbéri rendezés foganatosítása után a közös úrbéri illetőség kiegészítéséül és kikerekitéseül szereztek egyes ingatlanokat. Ezeket az ingatlanokat az eddigi jogszabályok értelmében nem illeti meg a tagosításkor vagy úrbéri rendezéskor kiadott közös illetőségek jogi természete, nem illetik azok a jogkedvezmények, a melyek a bírói közbenjárással való felosztás tekintetében az úrbéri természetű közös illetőségek javára meg vannak állapitva; és az ilyen ingatlanok nem esnek közös illetőségek telekkönyvezésére vonatkozó különleges jogszabályok alá. De tény másrészt az
