Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.
Irományszámok - 1892-77
Lxxvn. SZÁM. 411 a kinek aranya van, ez által abba a helyzetbe jö, hogy magának azonnal fizetési eszközöket szerezhessen. Ebből a két kapcsolatos intézkedésből, a melyek másodika az egyidejűleg beterjesztett törvényjavaslatok egyikének tárgyát képezi; kitűnik verdedíj mérvének jelentősége is. Ha ugyanis valaki nálunk fizetést teljesíteni tartozik, a szükséges arany értékpénzt vagy aranyának közvetlen kiveretése, vagy bankjegyekkel való kicserélése által szerezheti meg ; mindkét esetben a verdedíjjal számolnia kell. Ezért kerül a verdedíj a váltóárfolyamban is kifejezésre, s következéskép nem csekély jelentősége van az arany bejövetelének előmozdítására. Azon kivül a verdedíj némi, igaz, hogy viszonylag csekély védelmet is nyújt az ellen, hogy érmeink külföldre vitetvén ki, ott beolvasztassanak. Ha szemben azokkal a költségekkel, a melyeket az államkincstár az érmeforgalom érdekében az által vállal magára, hogy a rendes kopás folytán súlyavesztett aranyérméket teljes névértékben beváltja, még pedig tekintet nélkül arra, hogy azokat saját, vagy magánelek számlájára verette; bizonyos csekély mérvű verdedíj megállapítása méltányosnak mondható is, épen tekintettel arra a fontosságra, a melylyel a verdedíj a váltóárfolyamok alakulására, az arany bejövetelére, esetleg kivándorlására nézve birhat: az is indokolt, hogy a verdedíjra nézve egyedül maximum szabassék meg, s a tényleges verdedíj számszerű megállapítása pedig a rendeleti útra hagyassék, hogy ez által a forgalom váltakozó igényeivel számolni lehessen. A mi a verdedíj mérvét illeti, meg kell jegyeznem, hogy a német érmetörvényben a szedhető verdedíj maximuma 7 márka a finom arany fontja után, vagyis mintegy 0-5%, a birodalmi bankról szóló törvény szerint azonban a bank a pénzláb szerint a finom aranynak 1.395 márkát adó fontját 1.392 márkával váltja be, a mi 0*215% verdedíjjal ér fel. Az egyesült államok verdedíjat nem szednek. Angliában nem ugyan a verdedíj, de az angol bank által szedett díj 016°/«-ot, a latin unió államaiban 0'216%-ot tesz. Befejezésül meg keli még említenem, hogy a magánosok részére ugy a húsz-, mint a tizkoronások veretése meg lenne engedve. A latin unió államaiban minden érmenemből veretnek a magánosok számlájára is, Németországban ez csak husz-márkásokban történik. A tapasztalás mindkét helyen azt mutatja, hogy a husz-márkás, illetőleg husz-frankos aranyokat azért, mert veretésők kevesebb kamatveszteséget okoz, mint a tiz-márkások, illetőleg tiz-frankosok ugyanannyi időbe kerülő veretése, tetemesen nagyobb mennyiségben verték, s igy a szabad veretes korlátozásának tulajdonkép jelentősége nincs és a forgalomnak alig indokolható megszorítását képezné. Minthogy azonban a tiz-koronás veretése költségesebb és különben is inkább a husz-koronás arany érme forgalma mozdítandó elő, a tiz-koronás verdedíjának maximuma valamivel magasabban lenne megállapítandó, A 9. §-hoz. Hogy értékrendszerünk arany érméi minél nagyobb elterjedést nyerjenek, az 1869. évi XII. törvényczik alapján eddig vert 8 frtos (husz-frankos) és 4 frtos (tiz-frankos) aranyak további veretesét beszüntetendőnek tartom. Az egyúttal beterjesztett törvényjavaslattal kívánok gondoskodni arról, hogy az arany forintra szóló kötelezettségek a koronaérték arany érméiben mikép legyenek teljesíthetők, s hogy igy a veretes beszüntetése által a forgalom fennakadást ne szenvedjen. Az 1868. évi VII. törvényczikk alapján kereskedelmi érmékül vert aranyakat, a melyek iránt, minthogy a keleten forgalomban vannak, helyenkint a számítási egységet is képezik folyton van kereslet, továbbra is veretendőknek tartom. 5**
