Főrendiházi irományok, 1892. I. kötet • 1-91. sz.
Irományszámok - 1892-77
LXXVIÍ. SZÁM. 407 A valutarendezés ügyében egybehivott szaktanácskozmány elé terjesztett statisztikai adatok a váltóárfolyamok és a vertpénzek árfolyamainak változataira nézve terjedelmes adatokat szolgáltatnak. Elég e helyütt azokra utalni, csak még egy adatot kívánok megemlíteni. Ha pl. a huszfrankos arany árfolyama alapján 1879-től kezdve minden egyes hóra nézve az átlagos aranyagiót, vagyis 100 aranyforintnak árát ausztriai értékben tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy ez az ekkép kiszámított 156 árfolyam a 1187e körül oszlik meg egyenlően, úgy hogy 78 árfolyam magasabb, 78 pedig alacsonyabb ennél. Az alacsonyabb legnagyobb része a 117 köré csoportosul, a 118 3 A-en felüli árfolyamok kétfelé oszlanak, 118»/4 és 1227* közé esik 38, a 1237* és 1267« közé 40 árfolyam. Ez által az előbb emiitett átlag még valamivel a 1187* fölé helyezkedik. Az átlag ilyetén alapulvételével azonban az összes tekinteteket, a melyek pénzünk aranyban kifejezett vásárlási erejének megállapításánál figyelmet érdemelnek, nem merítettem ki. Mert kétségtelen, hogy ha azt akarjuk, hogy az átmenet az uj értékre a közgazdaság minden megzavarása nélkül mehessen végbe, attól az árfolyamtól, a mely az átmenet idejében fönnáll, el nem térhetünk, el nem térhetünk nagyobb mértékben, mint a milyen eltérés a napi árfolyamok alakulásában a közgazdasági viszonyok minden megzavarása nélkül különben is naponta tapasztalható. Végül egy nem csekély fontosságú tényező az kell hogy legyen az új érték megállapításánál, hogy az átszámítás a régi értékről az újra egész számokban, törtek elkerülésével történhessék. Mindezeknek a szempontoknak kimerítő mérlegelése után, 100 aranyforintnak árát 119 ausztriai értékű forinttal véve alapul, mai forintunk vásárlási erejét 84 aranykrajczárban vélem megáltapitandónak, és a forint felének értékét, mint már az 1. §. indokolásánál jelezni szerencsém volt, közvetlenül, s nem valamely már fennálló pénzláb segitségével, az uj egységgel kifejezendőnek. Annál a kiváló fontosságnál fogva, a melylyel a frank- és a márkarendszer külforgalmunkban bir, súlyt kellett helyeznünk arra is, hogy uj egységünk ennek a két rendszernek egységeire lehetőleg könnyen átszámítható legyen. A javaslatba hozott pénzláb szerint az Ötvözet egy kilogramjára 2.952, egy kilogram finom aranyra 3.280 korona esik. Egy koronának nyerssúlya tehát 1.000:2.952 = 0*33.875, finom súlya 1.000:3.280 = 0*304.878 gram. A 3.280 koronának kiveretése után egy kilogram finom aranyból lt ^ m számszerű hiány áll be. (L. a 6. §. indokolását.). A pénzlábról mondottak befejezéséül megemlitendőnek tartom, hogy egy korona egyenlő 1*050.135 frankkal, vagyis kereken 1 frank 5 centimes-val, 0*850.609.75 márkával, vagyis kereken 85 fillérrel, 0*041.6364 font sterlinggel, azaz 9*99, kereken 10 pennyvel, végül egy korona egyenlő 0*420.05 aranyforinttal, vagyis kereken 42 krajczárral aranyban. A 4. §-hoz. A 4. §. az értékpénzül veretendő aranyérmék darabolása iránt intézkedik. Értékpénz (courans-pénz) alatt azt a pénzt értjük, a melylyel minden fizetés, tekintet nélkül az összeg magasságára, teljesíthető, s a melyet mindenki korlátlan összegben tartozik fizetéskép elfogadni. Értékrendszerünk az aranyra lévén alapítva, az aranynak kell az értékpénzt képezni. A darabolásra vonatkozó intézkedés azt állapítja meg, hogy az ötvözet, illetőleg a finom arany egy kilogrammjából az egység mily többszörösei veretendők. Ebből a megállapításból következik, hogy egyes érmék nyers, illetőleg finomsúlya mekkora lesz. A javaslat értelmében csakis húsz- és tízkoronás aranyérmék veretése van tervbe véve. A súly tekintetében ezek az érmék tehát a német birodalmi s a latin érmeszövetség terű-
