Főrendiházi irományok, 1887. XIV. kötet • 742-757. sz.

Irományszámok - 1887-749

DCCXLIX. SZÁM. 613 IX. czikkben foglalt kikötések a nálunk már tényleg meglevő állapottal összevágnak 8 ujabb intézkedést részünkről nem igényelnek. A X. és XI. czikk a határszéli kisebb állatforgalmat szabályozza s hazánk érdekeit nem érinti. A XII. czikkben foglalt az a megállapodás, hogy a jelenleg fennálló korlátozások az egyezménynek érvénybe lépésétől számítandó egy évig még fentarthatók, kivált abból az okból volt szükséges, hogy az egyezményben kikötött föltételek teljesítéséhez megkivánt törvényhozás^ es közigazgatási intézkedéseket megtenni, ezeket végrehajtani, az osztrák-német határon a belépő állomásokat szervezni stb. lehessen. A zárójegyzőkönyvnek 4., 5. és 6. p ontjait illetőleg már az előzőkben nyilatkoztam, az D. pont első bekezdése és a 7. pont Magyarország érdekeit nem érintik. Az t. pont megállapítja azt, hogy az egyezmény határozatai csak a szerződő felek területéről származó állatokra és tárgyakra nyerhetnek alkalmazást. Ez az intézkedés a dolog természetéből foly, mert a szerződő feleknek fenn kellett tartani azt a jogot, hogy harmadik államokból származó állatok és tárgyaknak saját területökre való bebocsátása iránt saját belátásuk szerint intézkedhessenek s hogy ez a joguk meg ne csorbittassék akként, hogy harmadik államok terményei a szerződő felek egyikének területén át a másiknak területére esetleg fennálló tilalom ellenére bebocsátást nyerjenek. A származás helyének származási bizonyítványokon a zárójegyzőkönyv 2. pontjában megkívánt közelebbi megjelölése nehézséget nem okoz. A származási bizonyítványok német fordításának hitelesítése már jelenleg is ugy történik, a mint azt a 3. pont előírja. Az előadottakból kitíínik, hogy a jelen egyezmény hazánknak kiszámíthatatlan előnyöket biztosit, mert szépen megindult állattermelésünk becses anyagának a német birodalomba kivitelét végre szabaddá teszi, s ez által állatkereskedéstinknek a régen nélkülözött s nagy fontosságú német piaczokat visszaszerzi; mi nemcsak állatkereskedésünkre, de állattenyésztésünkre is következményeiben eddig távolról sem sejtett, oly kedvező visszahatást fog gyakorolni, hogy abból földmivelési, — sőt egész közgazdasági életünk teljes regeneratioját biztosan elvárhatjuk. Budapesten, 1891. évi deczember hó 7-én. Gróf Bethlen András a. k., földmivélésügyi m. Jcir. minister.