Főrendiházi irományok, 1887. XIV. kötet • 742-757. sz.
Irományszámok - 1887-749
608 DCCXLIX, SZÁM. Melléklet a 749. számú irományhoz. Indokolás, ,,a német birodaloménál létrejött állategészségügyi egyezmény beczikkelyezésére 6í vonatkozó törvény javas/áthoz. A nálunk annak idején évről-évre ismétlődött marhavész-invasiók folytán a német birodalom részéről a 70-es években ellenünk minduntalan alkalmazott beviteli tilalmak okozták, hogy egykor virágzó szarvasmarha és juhkivitelünk a német birodalomba mindinkább csökkent s jelentőségét a 70-es évek vége felé már majdnem teljesen elveszitette. Habár ez időben az állategészségügy állapota nálunk általában kielégítő volt, mindamellett egyrészt annak következtében, hogy, mint fentebb emlitém, ismételten fordultak elő a keleti marhavész-invasiónak egyes szórványos esetei ; s másrészt annak folytán, hogy a német birodalom állategészségügyi rendészetét a vonatkozó törvényes az ennek végrehajtásához szükséges kormányzati és szolgálati szervezet megalkotása által kellőképen rendezé — a mit akkoriban nálunk ugyanezen kormányzati ágról sajnos még nem lehetett elmondani: mindezen okoknál fogva s abból a czélból, hogy a német birodalom állatállományinak biztosságát — melyet nagy költséggel létesitet állategészségügy-rendészeti szervezete mellett joggal fentarthatni vélt — semmi körülmények közt se látta, esetleg külföldről behurczolt ragályok által koczkáztatva ; a német birodalmi tanács 1879. évi június hó 27-én kelt határozatával szarvasmarháink és juhaink ellen teljes beviteli tilalmat rendelt el, mely tilalom a szarvasmarhára 1890. évi deczember haváig maradt érvényben ; a juhokra nézve pedig rövid időre ugyan megszűnt, de 1884-ben ismét életbe lépvén, jelenleg is alkalmazásban áll. Ezekkel az intézkedésekkel szarvasmarha- és juhkivitelünk a német birodalomba teljesen megsemmisült, ugy, hogy 1879. évtől 1890. végéig szarvasmarhát, 1884 óta pedig juhot a szó szoros értelmében egy darabot sem szállíthattunk ki a német birodalomba, mert az a csekély kivitel, melyet erre az időszakra statisztikai adataink föltüntetnek, kizárólag a gazdasági marhával való kisebb határszéli forgalomra vonatkozik, melyben Magyarország egyáltalán nem részesedett. Ennél alig voltak kedvezőbbek sertéskivitelünk viszonyai. Állatkeréskedelmünknek ezt az ágát a német kormánynak évről-évre megújuló beviteli tilalma teljesen bizonytalanná tette; és hogy ezt a tilalmat is nem tartották fönn állandóan,— az csupán annak tulajdonitható, hogy 1880 óta Kőbányán oly állami intézetet tartunk fenn, mely az abból elszállított sertéseknek nemcsak egészségi állapota, de fajtája tekintetében is teljes biztosítékot szolgáltat. S tényleg az utolsó évtized alatt a német birodalomba irányult sertéskivitelünknek túlnyomó nagy részét a kőbányai piacz közvetítette.
