Főrendiházi irományok, 1887. XIV. kötet • 742-757. sz.

Irományszámok - 1887-748

&94 DCCXLVin. SZÁM. of utility« jelzi, a német birodalmi törvényhozás is ezen használati mustrák, mint szabadalmak engedélyezésétől eltekintett és azoknak külön oltalmát bejegyzendő mustrák alakjában mondotta ki és az egyezmény megkötése alkalmával ezeknek oltalmát más államokkal szemben is biztosítani kívánta, mi nálunk addig, mig törvényhozásunk e tekintetben változást nem létesít, csak rendes szabadalom elnyerése által lesz lehetséges. A 2-ik czikk az élőbbemnek intézkedéseit annyiban bőviti, amennyiben az ipari tulajdonnak védelmét nemcsak a tulajdonképeni honpolgárok, hanem azok számára is biztosítja, kik a szerződéses államok területén, állandóan laknak vagy itt főteleppel birnak. Ezen kiterjesztés iparfejlesztési szempontból felette szükséges és azért azt, mint előnyt különösen ki kell emelnem. A 3. és 4-ik czikk azon határidőket állapítja meg, melyek alatt az egyik fél területén oltalom végett bejelentett találmány, mustra, minta, vagy védjegy a másik állam területén is bejelentendő, a nélkül, hogy ott a bárki más által időközben tett bejelentés által mellőzhetővé tétethetnék, vagy pedig újdonság hiánya miatt megtámadható volna. E határidő három hónapban lett megszabva és a szükséges lépések megtételére teljesen elegendő. Kezdete ezen határidőnek rendesen a másik államban történt első bejelentést 51 számíttatik. Kivételnek csak a szabadalmaknál van helye és pedig a feltalálók érdekében, mert a szabadalom kiadása rendesen több hónapot vévén iginybe, a feltaláló kénytelen volna különben még mielőtt tudná, vájjon a szabadalmat elnyeri-e vagy sem, annak a másik szerződő fél területére való kiterjesztése czéljából a tetemes költségekkel járó bejelentést eszközölni, holott ennek eszközlésére neki az egyezmény értelmében a szabadalom engedélyezésétől járó 3 havi idő áll rendelkezésére. Az 1878: XX. t.-czikkben foglalt és az 1887. évi XXIV. t.-cz. által meghosszabbított vám- és kereskedelmi szövetség XVI. czikke által hatályban fentartott szabadalmi szabályok értelmében minden szabadalmazott találmány a szabadalom különbeni elvesztésének terhe alatt a belföldön kellő idő alatt gyakorlatba veendő. A kormány ezen gyakorlatba vételi kényszert, tekintettel arra, hogy ezen kérdés legczélszertíbben az új szabadalmi törvény útján lesz eldöntendő, nem kívánta a jelen egyezményben elejteni, de mindamellett az egyezmény V-ik czikkébeu azon nemzetközileg is megállapított és a mai gyakorlatnak is megfelelő elvet kívánta kimondani, hogy annak következtében, miszerint a belföldi gyakorlatbavétel mellett a szabadalmazott tárgyak egy része a szabadalom tulajdonosának tudtával vagy tudtán kívül külföldről behozatik, a védelem meg ne szűnjék. A Vl-ik czikk azon határokat irja körül, a meddig az egyik szerződő fél a másiknak területén bejegyzett védjegy bírálatába bocsátkozhatik akkor, mikor ily védjegyeknek oltalma előbbinek területére kiterjesztetni kívántatik. Az egyezmény a kellő középutat tartja azon egyezmények intézkedései között, melyek más államokkal már fennállanak és a melyeknek egy része, mint például a Belgiummal 1880. január 12-én (1880: XXII. t.-cz.) a Dániával 1888. február 9-éu (1888: XVI. t.-cz.) kötött hasonló egyezmények, a másik fél területén bejegyzett védjegyeket ugyanazon feltételeknek veti alá, mint a melyeket a belföldi védjegyek tekintetében a beltörvényhozás (Magyarországon az 1890: II. t.-cz. 3. és 4. §§.) megszab, mig másik része, például Svéd-és Norvégországokkal 1889. évi szeptember 20-án (18S9: XVÍ. t,-cz.) kötött egyezmény II. czikke az illető államban bejegyzett védjegyoltalomnak minden megszorítás nélküli elfogadását köti ki, mídon kimondja, hogy a svéd és norvég védjegy jellege a svéd vagy norvég törvények szerint bírálandó meg, épen úgy, a hogy az osztrák vagy a magyar védjegy jellege az osztrák illetve a magyar törvények szerint ítélendő meg.