Főrendiházi irományok, 1887. XIV. kötet • 742-757. sz.

Irományszámok - 1887-742

DCCXLII SZÁM. 103 genannten Beamten dagegen auf fremdem Gebiete weder die Person des Thäters, noch die Gegenstände der Uebertretung anhalten, noch auch von ihren Waffen Gebrauch machen dürfen. Sollten aber die Beamten bei der Verfolgung durch thätliche Angriffe auf ihre Person [in die Notwendigkeit versetzt werden, zu ihrer Selbstverteidigung auf fremdem Territorium von ihren Waffen Gebrauch zu machen, so haben in jedem einzelnen Falle die Behörden des Landes, in welchem dieser Fall vorgekommen, nach den daselbst geltenden Gesetzen darüber zu entscheiden, ob dieser Gebrauch überhaupt oder in dem stattgehabten Umfange zur Abwehr der thätlichen Angriffe erforderlich gewesen ist. 4. Zu §§ 6 und 11 des Zollcartells. Die beiderseitigen Zoll- und Steuerbeamten können, wenn sie sich zu den in den §§ 6 und 11 des Zollcartells bezeichneten Zwecken in das Gebiet des anderen Theiles begeben, dabei ebenso bewaffnet sein, wie es für die Ausübung des Dienstes im eigenen Lande vorgeschrieben ist. 5. Zu § 8 des Zollcartells. .Man war darüber einverstanden, dass es, solange fremde unverzollte Waaren im Grenzbezirke nur an Orten, wo sich Zollämter befinden, und dort nur in zollamtlichen Niederlagen oder doch unter einer gegen missbräuchliche Verwendung hinreichend sichernden Contrôle niedergelegt werden dürfen, zur Ausführung der im § 8 enthaltenen Verabredungen genüge, wenn die beiderseitigen Zollbehörden angewiesen werden, Niederlagen der gedachten Art, sowie Vorräthe von fremden verzollten und von inländischen Waaren innerhalb des Grenzbezirkes mit gehöriger Berücksichtigung auch der Zollinteressen des anderen Theiles in der gesetzlich zulässigen Weise zu control iren. 6. Zu § 9 des Zollcartells. Zur Ausführung der Verabredung unter lit. a) des § 9 werden den beiderseitigen Aemtern die in dem gegenüberliegenden Zollgebiete in der Einfuhr und Durchfuhr verbotenen oder einer besonderen Erlaubniss bedürfenden Gegenstände besonders bezeichnet werden. áthágás tárgyait le nem tartóztathatják, senn pedig fegyvereikkel nem élhetnek. Ha azonban a hivatalnokok az üldözésnél a személyükre irányzott tettleges megtámadások folytán azon kényszerűségbe helyeztetnek, hogy idegen területen önvédelmükre fegyvereikhez folyamodjanak, azon ország hatóságai, melyben ez történt, minden egyes esetben az ott érvényben álló törvények szerint határozni fognak az iránt, vájjon ezen használat egyáltalában vagy a volt terjedelemben a tettleges megtámadás elhárítására szükséges volt-e? 4. A vámkartel 6. és 11. §-aihoz. A két rész vám- és adóhivatalnokai, ha a vámkartel 6. és 11. §-aiban megjelölt czélokból mennek át a másik fél területére, ép ugy lehetnek fegyverkezve, mint ez a szolgálatnak saját tartományukban való teljesítésénél eléjük van szabva. 5. §. A vámkartel 8. §-ához. Egyetértés volt az iránt, hogy mindaddig, mig idegen vámozatlan árúk a határkerületben csak oly helyeken vannak, hol vámhivatalok léteznek és ott csakis vámhivatali raktárakban vagy visszaélés ellen kellőleg biztosító ellenőrzés mellett helyezhetők el, a 8. §-ban foglalt megállapodásnak megfelel, ha a mindkét részbeli vámhatóságok utasíttatnak, hogy az emiitett raktárakat, valamint az idegen vámozott és belföldi árúk készleteit a határkerületen belől a másik fél vámérdekeinek kellő figyelembe vételével és a törvényszerűen megengedett módon ellenőrizzék. 6. A vámkartel 9. §-ához. A 9. §. a) pontjának végrehajtása ezéljából az átellenben fekvő vámterületben a, bevitelnél és átvitelnél megtiltott, vagy külön engedélyhez kötött árúk mindkét részbeii hivatalokkal külön fognak közöltetni.