Főrendiházi irományok, 1887. XI. kötet • 618-682. sz.

Irományszámok - 1887-639

DCXXXIX. SZÁM. Indokolásai, a pénzügyminister urnák az állami számvevőszékhez folyó évi február 22-én 14851. szám alatt intézett átirata szerint. A »szőlődézsmaváltság« czíoién a kamatozásnál előforduló 6.299 frt 50 krnyi túlkiadás abban leli magyarázatát, hogy a váltságjogosultak javára kiutalványozott váltságtőkék után az összes lejárt, 1869—1890. évi kamatok voltak kiutalványozandók. Ugyané czímen tőkebeli kiegyenlítéseknél mutatkozó 15.901 frt 11 krnyi túlkiadás pedig azért fordul elö, mert az utolsó szőlődézsmaváltsági kötvénysorsolás megtörténte után, a mi 1890. évi június havában eszközöltetett, a jogosultak részére kiutalványozott váltságtőkék fedezésére már többé kötvények kibocsáthatók nem voltak s ennélfogva a kielégités csak készpénzben történhetett. Az 5%-os papirjáradék-kölcsön kamatainál mutatkozó 225 frt túlkiadás onnan származik, hogy az 1890. évi költségvetés összeállítása alkalmával összesen 358,482.500 frtnyi névérték után 17,924.125 frt kamatszükséglet irányoztatott elő; miután azonban a földtehermentesitési kötvények, valamint az állami kölcsönök 1888. évi tőketörlesztési aranyjárulékai fedezésére engedélyezett részösszeg beszerzésére elégségesnek tartott 3,721.600 frtnyi névérték helyett a kedvezőtlen árfolyamok következtében 3,726.100 frt, vagyis 4.500 frttal nagyobb névérték bocsáttatott ki, az 1890. évi kamatszükséglet e tőkeszaporodásnak megfelelően 225 frttal emelkedett. »A magyar nyugoti vasút megváltása folytán elvállalt adósság« czíme alatt a Il-od kibocsátású elsőbbségi kölcsön kamataira és törlesztésére engedélyezett hitelnél 24.093 frtnyi túllépés fordul elő, a mi onnan ered, hogy e vasút Il-od kibocsátású elsőbbségi kölcsönéből az osztrák vonalakat terhelő résznek fedezetéről költségvetésünkben gondoskodás nem történt; de mivel az időközben létesült megállapodás folytán az osztrák vonalrészt terhelő még törlesztetlen tőke a magyar államvasutak főpénztárába és onnan mint pénztári felesleg a központi állampénztárba befizettetett, azért e kölcsön esedékes értékeinek beváltásához szükséges egész összeget a magyar kincstárnak kellett viselni. «