Főrendiházi irományok, 1887. XI. kötet • 618-682. sz.

Irományszámok - 1887-670

DCLXX. SZÁM. 519 Article II. Les stations, les croisières intérieures organisées par chaque Puissance dans ses eaux et les postes qui leur servent de ports d'attache, indépendamment de leur mission principale, qui sera d'empêcher la capture d'esclaves et d'intercepter les routes de la traite, auront pour tâche subsidiaire: 1° De servir de point d'appui et au besoin de refuge aux populations indigènes placées sous la souveraineté ou le protectorat de l'Etat de qui relève la station, aux populations indépendantes, et temporairement à toutes autres en cas de danger imminent; de mettre les populations de la première de ces catégories à même de concourir à leur propre défense; de diminuer les guerres intestines entre les tribus par la voie de l'arbitrage; de les initier aux travaux agricoles et aux arts professionnels, de façon à accroître leur bien-être, à les élever à la civilisation et à amener l'extinction des coutumes barbares, telles que le cannibalisme et les sacrifices humains ; 2° De prêter aide et protection aux entreprises du commerce, d'en surveiller la légalité en contrôlant notamment les contrats de service avec les indigènes et de préparer la fondation de centres de cultures permanents et d'établissements commerciaux ; 3° De protéger, sans distinction de culte, les missions établies ou à établir; 4° De pourvoir au service sanitaire et d'accorder l'hospitalité et des secours aux explorateurs et à tous ceux qui participent en Afrique à l'oeuvre de la répression de la traite. Article III. Les puissances qui exercent une souveraineté ou un protectorat en Afrique, confirmant et précisant leurs déclarations antérieures, s'engagent à poursuivre graduellement, suivant que les circonstances le permettront, soit par les moyens indiqués ci-dessus, soit par tous autres qui leur paraîtront convenables, la répression IL Czikk. Az állomásoknak, a hatalmak mindenike által saját vizeiben fentartott czirkáló járatoknak és az azoknak védelmi kikötőül szolgáló őrhelyeknek fő feladatukon, vagyis a rabszolgavadászat megakadályozásán és a rabszolgakereskedés által használt utak elzárásán kivül másod sorban még a következők tétetnek feladatukká: 1. Azon benszülött népségeknek, melyek azon államnak, a melyhez az állomás függőségi viszonyban áll, fenhatósága vagy védnöksége alá vannak helyezve, valamint a független népségeknek és fenyegető veszély esetén időnkint minden más népségnek védelmi és szükség szerint menedékhelyül szolgálni; az első csoporthoz tartozó népségeket a saját védelmükhöz való hozzájárulásra képesekké tenni, a törzsek egymás közti háborúskodásait békebira'skodás utján csökkenteni; azokat mezei munkára és ipari foglalkozásra tanitani, ekkép jólétüket gyarapítani, azokat a polgárosulásra vezérelni s a barbár szokások, minők az emberevés és az emberáldozatok, kiirtását előmozditani ; 2. A kereskedelmi vállalatokat segítségben és oltalomban részesíteni, azok törvényszerűségére, különösen a benszülöttekkel kötött szolgálati szerződések ellenőrzése utján felügyelni és állandó művelődési központok és kereskedelmi telepek létesítését előkészíteni; 3. A létező vagy létesitendő hittérítő társaságokat hitfelekezeti különbség nélkül védelmezni ; 4. A betegápolásról gondoskodni, és a búvárkodókat, valamint mindazokat, a kik Afrikában a rabszolgakereskedés elnyomására közreműködnek, vendégszeretetben és gyámolitásban részesíteni. III. Gzikk. Azon hatalmak, melyek Afrikában fenhatósági jogokat vagy védnökséget gyakorolnak, korábbi nyilatkozataikat megerősítve és körvonalozva kötelezik magukat, hogy a rabszolgakereskedés elnyomására fokozatosan, a szerint, a mint a körülmények megengedik, akárafentemlitett, akár bármely más, nekik alkalmasak28*