Főrendiházi irományok, 1887. X. kötet • 550-617. sz.

Irományszámok - 1887-550

12 DL. SZÁM. 16. §. Az állami tisztviselők, hivatalnokok és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete felett őrködő hatóságok megbizásából, vagy az állam érdekeinek ezen engedélyokmány alapján való megóvása végett, vagy jövedéki czélokból a vasutat használják és azt, hogy az illetékes hatóság által megbízattak, igazolják, uti málháikkal együtt ingyen szállitandók. 17. §. Az engedélyes a jelen engedélyokmány tárgyát képező vasúti vonalakon vagy azoknak csak egyes részein is, a kereskedelemügyi m. kir. minister kívánatára a m. kir. postát szállítani köteles. A postaszállitás feltételeit az 1888. évi IV. t.-cz. 4. §-ának b) pontja értelmében a kereskedelemügyi m. kir. minister rendeleti utón fogja megállapitani. A vasút igazgatósága és alárendeltjei vagy az utóbbiak közt váltott szolgálati levelezés a vasúti közegek által postabérmentesen szállítható. 18. §. Az engedélyezett vaspályavonalak mentén, vagy az egyes állomásokban szükséges üzleti távírdák, távbeszélők, vagy villamos jelzők iránt az 1888. évi XXXI. t.,ez. és áz annak alapján kibocsátott rendeletek határozmányai mérvadók, melyekhez az engedélyes szorosan alkalmazkodni köteles. A távírdák, távbeszélők és villamos jelzők felállításához, berendezéséhez és üzletbentartásához a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen külön engedély eszközlendö ki, mely alkalommal az épités, berendezés és üzletbentartás feltételei a kereskedelemügyi m. kir. minister által rendeleti utón fognak megállapittatni. mihez engedélyes alkalmazkodni köteles. Engedélyes a vasútra vonatkozó építési engedély kinyerése után a távirda, távbeszélő, vagy villamos jelzők létesítésének engedélyezése iránt még oly időben köteles a kereskedelemügyi m. kir. ministerhez folyamodni, hogy a szóban forgó berendezések a vasutvonalak forgalomba helyezése alkalmával szintén már teljesen készen használhatók legyenek. A kereskedelemügyi m. kir. minister részére fentartva marad a jog, hogy a vaspályavonalak mentén szükséges üzleti távirda-, vagy távbeszélő-vezetéknek a pálya indóházain, esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőkig, valamint a forgatható védjelző készülékekig való kiépítését, a részletekre nézve az illető posta- és távirdaigazgatóság és az engedélyes közt, a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyásának fentartása mellett jegyzőkönyvileg megállapított feltételeknek megfelelően saját közegei által foganatosíthassa. Ez esetben, amennyiben az üzleti távirda-, vagy távbeszélő-vezetékekkel egyidejűleg állami távirda- vagy távbeszélő-vezeték nem építtetnék, engedélyes köteles az oszlopok és más építési anyagok összes árát s az összes építési költségeket, a mennyiben pedig egyidejűleg állami távirda- vagy távbeszélő-vezeték is építtetnék, az üzleti vezeték anyagainak árát és az összes építési költségeknek az üzleti vezetékek létesítésére fordított aránylagos részét a kereskedelemügyi m. kir. ministernek megtériteni. Mindkét esetben köteles engedélyes az épitkezéshez szükséges összeget az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, — és az oszlopokat s a többi építési anyagokat az építendő vasutvonalak mentén az illető posta- és távirdaigazgatóság által meghatározott módon és időben, a már lerakott vasutvágányon saját költségén szétosztatni. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek jogában áll a vasutvonalak mentén fennálló oszlopokra bármikor állami távirda-, esetleg távbeszélő-vezetékeket alkalmaztatni, ez esetben azonban az oszlopok, az állam költségén való fentartás kötelezettsége mellett már ekkor az állam ingyen tulajdonába mennek át.