Főrendiházi irományok, 1887. X. kötet • 550-617. sz.
Irományszámok - 1887-580
DLXXX. SZÁM. 115 10 krt a munkaadó szokott fizetni. — A betegség esetében való tényleges segélyezésre és a temetkezési költségekre a jogosultságot a tag csak fél év (26 hét) múlva nyeri. A gyógyszereket a segélyezett a táppénzbó'l tartozik fizetni. — A táppénz naponként 1 frt (heti 7 frt), vagyis az átlagos heti keresetnek 70°A-át teszi. — Ily táppénzben a munkás egy éven át részesül. — Ha a betegség tovább tartana, a beteg a segélyösszeg felében mindaddig részesül, mig a rokkantak állományába felvétetik. — Ezenkivül az egyleti tagnak családtagjai megbetegedés esetére orvosi segélyt nyernek. — A temetkezési segély 50 frtban van megállapítva. A rendes tagok száma 1.111. Az I. pécsi munkás beteg- és rokkantsegély-egyletnek van 693 tagja. — A beiratási díj 1 frt. A heti járulékok korosztályok és csoportok szerint 10 krtól—25 krig terjednek, ép oly változó a táppénz is, mely 28 krtól 1 frt 7 krig terjed. A fiumei munkások egylete (Societa operaia fiumana) 1.375 tagot számit. — A tag belépésekor felvételi díj fejében 1 frtot és hetenkint 25 krnyi járulékot fizet. A felvételtől számítandó 26 hét múlva legalább két napig és legfeljebb 12 hétig tartó betegség esetében ingyenes orvosi segélyre, ingyenes gyógyszerre és naponkint 1 frtuyi segélyre tarthat igényt. — A mi a bányászati iparnál alkalmazottak segélyezési ügyét; illeti, az régibb keletű s ennélfogva nagyobb terjedelmű is. A bányamunkával járó nagyobb veszély, s a bányászat elszigetelt helyzete szükségessé tette, hogy a kormány a segélyezés ügyét ezen iparágnál tételes intézkedésekkel szabályozza. — Ezen nagyobb részben már régibb kormányi intézkedések alapján keletkeztek az úgynevezett bányatársládák, melyek, habár a humanitásnak jelentékeny szolgálatot tesznek, mindazonáltal mai szervezetükben a munkás-segélyezés és ellátás fokozottabb igényeinek már alig felelnek meg. A magyar korona területén fennálló társpénztárak vagyoni állapota 1887. év végével 9,027,209 frt 22 krt tett, mely vagyonból 2,411.093 frt 68 kr., vagyis az összes vagyon 26*8 # /o-a a kincstári bánya-társpénztárakra és 6,610.110 fit 54 kr. a magán-bányavállalatoknál fennálló társpénztárakra esik. Az utóbbi összeg tehát az Összes vagyonnak 73'2°/<>-át teszi. A 2,005.484 frt 84 krnyi Összbevétellel szemben a kiadások a fennebbi évben 1,776.201 forint 63 Va krra rúgtak, ugy, hogy az összes pénztári vagyon az 1887. év folyamán 229.282 frt 207* krral szaporodott. A bányatársládák azonban mai szervezetük szerint nemcsak a betegség esetében való segélyezéssel foglalkoznak, hanem működésük nevezetesebb ága a nyugdíjazás, illetve a rokkantak ellátása. Ugyanis az Összes bevételeknek az egyes kiadásokra fordított összegét százalékokban kifejezve azt találjuk, hogy a bevételeknek 44'41%-a fordíttatott a munkások, — ezek özvegyei és árvái nyugdíjazására, 18'60% kórpénzekre, gyógykezelési és temetkezési kiadásokra, 1'65% egyházi és iskolai czélokra, 0*95% segélyezésekre és egyéb a munkások javára történt kiadásokra, l*73°/o kezelési költségekre és 4 35% vegyes természetű kiadásokra. A nálunk fennálló társpénztárak által nyújtott kedvezmények rendszerint a következők. gyógykezelés, ingyen gyógyszerek, kórpénz és pedig az évi bérnek Vs—V a része, némely helyen 60%, nyugbér, özvegyek és árvák ellátása vagy végkielégítése és temetkezési költség. A legújabban beszerzett adatok szerint a bányászati iparnál alkalmazott 40.369 bányamunkás közül semmiféle társpénztárhoz nem tartozik 1.523, vagyis az összes számnak 3'7%-a; ezek tehát betegség vagy szerencsétlenség esetében csakis azon kedvezményekre számíthatnak, melyeket a munkaadó beteg munkása irányában törvény szerint nyújtani köteles. Csakis betegség esetére biztositva van 10.539, tehát az összegségnek 26V/«-a. Betegség £s munkaképtelenség esetére biztositva van 28.307 munkás, az összes «iámnak 6U <**/••» Minden «gye» tagm «z összes társ pénztári vagyonból 209 frt 91 kr. étik 15*
