Főrendiházi irományok, 1887. X. kötet • 550-617. sz.
Irományszámok - 1887-550
\ DL. SZÁM. kenyvágányú szigetkamara-rónaszéki,— illetve sugatagi vonalok üzletét ellenben az engedélyes társaság továbbra is maga fogja kezelni. Az engedélyokmány 22. §-a szerint a szigetkamara-nagybocskó, illetve kisbocskói h. é. vasutvonalak engedélyének tartama az engedélyokmány keltétől számitandó 90 évben, a mármarossziget-szigetkamara és szigetkamara-szlatinai vonalak engedélyének tartama ellenben 1926. évi május hó l-ig terjedöleg állapittatik meg s egyúttal a szigetkamararónaszéki és szigetkamara-sugatagi keskenyvágányú h. é. vasutak engedélyének tartama 1926. évi május hó l-ig meghosszabbittatik. Az engedélytartamok ilyetén megállapítása, illetve szabályozása azon szerződési megállapodásokban gyökeredzik, melyek a jelen engedélyokmány tárgyát képező vasutvonalak engedélyezése iránt folytatott tárgyalásokkal párhuzamosan a m. kir. pénzügyminister ur s az engedélyes részvénytársaság között az érvényben volt sószállitási szerződések módosítása iránt külön s közvetlen megindított és lebonyolított tárgyalások során létrejöttek. A sóvasut-részvénytársaság ugyanis az engedélyezés tárgyát képező vasutvonalak ki-> illetve átépítésére csak ugy volt hajlandó vállalkozni, ha a sószállitási szerződések meghosszabbítása és módositása utján az államkincstár részéről bizonyos kedvezmények nyújtatnak, minek következtében engedélyokmányban foglalt s a h. é. vasutakat általában megillető adó stb. kedvezményeken felül a pénzügyminister ur részéről szerződésileg biztosítva lett az engedélyes részvénytársaság részére: . a) A vasutvonalak épiléséhez szükségelt kincstári telkek ingyenes átengedése; b) A Mármaros-Szigetről a szigeti sószállitó hivatalig, vagyis Sziget-Kamaráig vezető, 1'85 km. hosszú kincstári szárnyvonalnak használatra való átengedése a sziget-kamaraszlatinai vonal engedélyének tartamára, mely határozmány, mint már jeleztem, az engedélyokmányban is kifejezést nyert. c) A Szlatináról szállított sószállitási díjtételeinek métermázsánkint 4 2 /»» krral való felemelése, vagyis miután az eddigi szállítási díj 320.000 mm. évi mennyiségig métermázsánként lOVj krral, a 320.000 métermázsát meghaladó mennyiség után pedig métermázsánkint 6 krral van megállapítva, — a szállítási díjnak 14 7 /io, illetve 10 a A« krral való megállapítása ; oly kikötéssel azonban, hogy oly só után, melyért a kincstár a termelési helyen 1 frtnál métermázsánkint kevesebbet kap, a magasabb szállítási díj a 320.000 métermázsát meghaladó évi mennyiségért nem fizettetik. A felsorolt kedvezmények a bányakincstár üzleti érdekében találnak magyarázatot s azok az államkincstárra közvetlen megterhelést nem róvnak, sőt inkább a következő előnyökkel járandnak, u. m. : 1. A szigetkamara-szlatinai vonal átépítése következtében a sziget-kamarai sószállitó hivataloknál a keskenyvágányú vasút kocsijaiból a rendes vágányú vasút kocsijaiba való átrakásnál eddig felmerült métermázsánkénti l 1 */»««! krnyi költség elesik, vagyis 320.000 mm. mennyiségnél évenkint 3.616 frt átrakodási költség takaríttatik meg. 2. Ugyancsak a sziget-kamarai sószállitó hivatalnál a sziget-kamara-szlatinai vasút átépítése után a kezelés a jelenlegi forgalom felére fogván leszállani, három mázsatiszti és három szolgai állás fölöslegessé váland, a mely czímen évenkint mintegy 3.800 frt lesz megtakarítható. 3. Az átrakodás mellőzése következtében az úgynevezett lábsó képződés a legcsekélyebb mérvre fog leszállani s ha ez csak 7*%-kal irányoztatik elő, az évenkinti megtakarítás, illetve bevételi többlet 3.000 írtra számitható. A lábsó, jóllehet 80°/«-nyi sót tartalmaz, a sóhivataloknál esak féláron értékesíthető
