Főrendiházi irományok, 1887. X. kötet • 550-617. sz.
Irományszámok - 1887-580
ÎOJ DLXXX. SZÁM. Melléklet az ő80. számú irományhoz. Indokolás „az ipari és g t/ár i alkalmazottal*ttak betegség esetében való segélyezéséről" szóló törvenyjav tslatJioz. Az ipari és gyári munkások segélyezésének rendezése az utóbbi évtizedekben az európai törvényhozásokban élénk és leható tárgyalások anyagát képezte. — Az ipari munkás a szabad ipar és a versenyszabadság hatalmas kifejlődésével, valamint a munkagépek által történt helyettesítésével elvesztette a czéhrendazerben addig talált támaszát s miután a munka erejében fekvő tőkét esak a legritkább esetben képes oly módon értékesiteni, hogy ke esethiány vagy munkaképtelenség esetén mások segélyezésére ne szoruljon ; és miután általános tapasztalat szerint az ipari és gyári üzem az emberi szervezetet korán támadja meg és a munkást gyakori betegségekbe dönti, igen természetes, hogy az ezen viszonyokból származó bajok, az azok nyomán keletkező nyomor elterjedésének lehető megakadályozása a törvényhozási és kormányzati feladatok egyik legnemesebbikét képezi. — Ha a beteg munkás anyagi eszközök hiányában kellő időben megfelelő orvosi segélyt mm vehet igénybe és beteg testét nem kímélheti, ez esetben kórállapotát még inkább fokozza, keresetképtelenné Válik s ennek következtében az esetleg gyűjtött csekély megtakarításokat is felemészti és számos esetben testileg és anyagilag teljesen tönkrejut, ugy, hogy még felgyógyulása után is az előbbeni aránylagos jól kitér többé el nem érheti. Az ipari és gyári munkások segélyzése a szegényügy általános keretéből már korábban annyira különálló intézménynyé fejlődött s a bumanisticus áramlat, de főleg a czéhrendszerben nyilvánuló testületi szellem hatása alatt mindenütt annyira feji észt etett, hogy joggal állithatni, miszerint az ipari és gyári munkások segélyezésének ügye már több százados gyakorlat által szentesitett alappal bir s habár szervezésének szükségét csak az újabb kor gazdasági fejleményei érlelték meg, mindazonáltal jogalapját sok helyt már törvényes intézkedésekben leli s nevezetesen már nálunk is bizonyos törvényes gondozásban részesült, a mennyiben ipartörvényeink ipari segélypénztárak létesítését nemcsak elősegítették és törvényes oltalomban részesítették, hanem a munkaadók hozzájárulását is biztosították. Ha a nagyobb európai államok munkás-segélyezési törvényhozását és annak fejlődését tekintjük, a czéhrendszer megszűnése után a szabad társulással és ennek bár elég hatalmas, de még sem teljesen kielégítő eredményeivel találkozunk, mig legújabban a betegsegélyezési ügynek rendszeres szervezése utján a pénztári kényszer elvéhez, t. i. azon intézkedéshez közeledünk,
