Főrendiházi irományok, 1887. IX. kötet • 520-549. sz.
Irományszámok - 1887-532
DXXXH. SZÁM. 27 Melléklet az 532. számú irományhoz. Indokolás, „az Olaszországgal 1890. évi július 8-án Bécsben az irodaírni vagy művészeti müvek, szerzői jogának kölcsönös oltalma iránt kötött államszerződés beczikkelyezése tárgyában 66 készült törvényjavaslathoz. A Bécsben székelő olasz királyi nagykövetség azon indítványt tette, hogy a szerzői jog védelme iránt államszerződés köttessék. Az ez alapon folytatott tárgyalások során a magyar kormány álláspontja az volt, hogy a szerzői jog védelme iránt Olaszországgal az. államszerződés azon elvek szerint köttessék meg, a melyek az irodalmi és művészeti müvek szerzői jogának kölcsönös oltalmát illetőleg a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával létrejött egyezményre nézve az 1887 : IX. törvényczikkben vannak megállapítva. Az államszerződés Olaszországgal a most emiitett állásponthoz képest 1890. évi július 8-én létre is jött az utólagos megerősítés fentartása mellett. Ezen államszerződés lényege — épen ugy mint az osztrák es. kir. kormány nyal hasonló tárgyban kötött egyezményé — a viszonosság biztosítása a szerzői jogok oltalmánál. A mi a részleteket illeti, az államszerződés egyes intézkedéseihez a következő indokokat fűzhetem. Az 1. czikkhez. Az 1. czikk három első bekezdése lényegben megegyez az osztrák cs. kir. kormánynyal kötött egyezmény I. czikkének három első bekezdésével. Szövegezésüknél figyelmet kellett fordítani az érdekelt államok ide vonatkozó törvényhozásának eltéréseire, vagyis arra, hogy az olasz és az osztrák törvények szerint a szerzői jog oltalmának kérdései körül a mű megjelenésének helye a döntő, míg a magyar 1884: XVI. törvényczikk értelmében a szerző és kiadó állampolgársága és lakhelye bír fontossággal. Az államszerződés két első bekezdésében egyébiránt az alaki viszonosság jut határozott kifejezésre, a mely alaki viszonosságot az anyagi viszonosság elveinek köréből vett intézkedések csak annyiban érintik, a mennyiben az I. czikk harmadik bekezdése kimondja, hogy a védelem előnyei a szerzők és jogutódaik részére csak az esetre biztosittatnak, ha a kérdéses mtí az eredetinek területén fönnálló törvények által oltalomban részesül, és hogy ezen előnyök élvezetének tartama nem haladhatja meg azon időt, melyet a mtí eredetének területén fennálló törvény állapit meg a szerzők és jogutódaik javára. Az I. czikk negyedik bekezdése az olasz kormány kívánsága folytán vétetett fel és tekintettel az 1884: XVI. törvényczikk 8. §-ára minden aggály nélkül elfogadhatónak mutatkozott. A 2. czikkhez. A 2. czikk meghatározza: hogy mi értendő irodalmi, vagy művészeti művek alatt, és pedig: meghatározza épen oly módon, mint az osztrák cs. kir. kormánynyal kötött egyezmény I. czikkének utolsó bekezdése. 4*
