Főrendiházi irományok, 1887. IX. kötet • 520-549. sz.
Irományszámok - 1887-531
DXXXI. SZÁM. 19 czélszerŰbbnek látszik a felszólamlás végérvényes eldöntését az elsőbiróság (járásbíróság, tör" vényszék) hatáskörébe utalni. A jog és méltányosság tekintetei pedig indokolják azt, hogy a felszólamlásnak, a neheztelt összeg erejéig, halasztó hatály engedtessék, nem ugyan a végrehajtást biztosító foglalásra, de az árverésre. Megtörténhetik, hogy — különösen hosszabb szabadságvesztés-büntetésre elitélteknél — az időnkint felszámítandó bűnügyi költség, az ítélet hozatalánál számításba vett végrehajtási alapnak időelötti kimerülése következtében, behajthatlannak bizonyul. Ez esetre a 11. §. a törlésnek legegyszerűbb módját határozza meg. A 12. §. akkor nyerhet czélszerű alkalmazást, ha a téritményköteles egyénnek készpénze van letétben az illető kir. ügyészségnél vagy járásbíróságnál : avagy ha neki a közadók módjára való behajtás bármi oknál fogva terhesebb és módjában áll, hogy rögtöni fizetés álta] minden további kellemetlenségtől megszabadítsa magát. Ez utóbbi eset különösen a fegyelmileg elitélteknél gyakran fordulhat elő. A 13. §. rendelkezését az igazság indokolja. A magánvádló vagy sértett fél nem hagyható rosszabb helyzetben a bűncselekmény miatt elítéltnél. A 14. §hoz. A befolyó téritmények legczélszerűbben a pénzügyi tárczában, egyéb hasonló természetű bevételek között számolhatók el. Minden más módozat több munkát okoz. Annak pedig, hogy eme téritmények továbbra is az igazságügyi tárczában szerepeljenek, bruttó-budget rendszerünk mellett semmi gyakorlati czélja nincsen. A 15. §-hoz. A biróság által egyelőre behajthatlannak nyilvánított költségeknek évek során át nyilvántartása és a téritménykötelesek vagyoni viszonyainak figyelemmel kisérése rendkívül nagy munkát okozna, mely az elérhető pénzügyi eredménynyel egyáltalán nem állana helyes arányban. Azért az ily költségek elő sem iratnak; és behajthatóságuk bekövetkeztének felfedezése lényegileg a véletlenre van bizva; kivéve abban a főfontosságú esetben, ha a téritményköteles egyén az elévülés idején belül újabb bűncselekményt követne el, a midőn annak vagyoni viszonyai újabb vizsgálat tárgyát képezik. De bármikép értesüljön a fölszámitás eszközlésére hivatott közeg az elitélt vagyoni viszonyainak kellő megjavulásáról : a követelés az elévülés beálltáig, a behajthatóság bekövetkeztének birói megállapítása nélkül is beszedhető; mert az ítélet hozatala idejében fenforgó behajthatlanságnak megállapítása egyedül azért ruháztatik a bíróságra, hogy az illető követelés nagyobb megnyugvással legyen a nyilvántartásból kihagyható, s e szerint ama birói megállapítás administrativ természetű és feltételes rendelkezést képez; a követelés pedig az elévülés ideje alatt fennáll. A 16. §. a közadókra törvényileg megszabott elévülést a bűnügyi költségtéritményi tartozásokra is kiterjeszti, és az elévülés kezdetét eme követelések természetének megfelelően szabályozza. A 17, és 18-ik §§. átmeneti intézkedéseket tartalmaznak. Jelenleg százezernél több tétel vezettetik a nyilvántartásokban, melyek évek hosszú során át 1888. év végéig írattak elő és mindeddig behajthatók nem voltak, mert az e czélra szükséges adatok meg nem szereztethettek. Eme tételeknek nagy része a 15. §. rendelkezése alapján törölhető volna; de föltéve, h°gy e javaslat a jelen év végén lépne életbe, még az 1886. elejétől fölszámithatóvá lett tételeket is át kellene irni a pénzügyigazgatóságok számlájára, a mi igen nagy és meddő munka volna; s e mellett az első tételek az átszámolás után csakhamar elévülnének, tehát elég ideje sem maradna a pénzügyi közegeknek azok behajtására. Ennek elkerülése végett a 17. §. minden követelést, mely 1888. év végéig előiratott és a törvény életbeléptéig be nem hajtatott, egyszerűen töröltnek jelent ki, és ezzel időt enged az •A*
