Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.

Irományszámok - 1887-450

GDL. SZÁM. 89 Hogy tehát a naszódvidéki birtokviszonyok megfelelő rendezésben részesüljenek, az ezennel bemutatott törvényjavaslatot bátorkodom elfogadásra ajánlani s egyszersmind megjegyzem, hogy az idezárt törvényjavaslattal két további törvényjavaslat áll szoros összefüggésben, a melyek közül az egyiket, jelesül a naszódvidéki központi iskola- és ösztöndíj-alapok és a volt naszódvidéki községek meghatalmazottai val a magyar pénzügyminister által az államkincstár nevében 1872. évi márczius 12 én kötött szerződés tárgyában készült törvényjavaslat a magyar kir. pénzügyminister, — a másikat pedig, névszerint a volt naszódvidéki községi erdők czél8zerű kezeléséről szóló törvényjavaslatot a magyar kir. földmivelésügyi minister fogja országgyűlési tárgyalás alá bocsátani. A részemről beterjesztett törvényjavaslat egyes intézkedéseihez a következő indokokat fűzhetem. Az 1. §-hoz. Az 1. §. felsorolja azon községeket és telepet, a hol a birtokviszonyok sajátosságai olyanok, hogy azoknál fogva az emiitett területre nézve az 1871 : LUI. törvényczikk X. fejezete, továbbá az 1871 : LIV. törvényczikk, nevezetesen ennek 17. §-a, végül az 1871 :LV. és az 1880:XLV. törvényczikk módosítást és kiegészítést igényelnek. A 2. §-hoz. A telekálloraány és tartozékainak meghatározásánál nem lehetett az úrbéres telek fogalmát alapul venni. Radna völgyére nézve vitás, vájjon volt-e ott egyáltalában úrbéri viszony a határőri intézmény behozatalakor ; kétségtelen azonban, hogy az úrbéres telkek, ha léteztek is ilyenek, jelenleg már nem volnának megállapithatók. A borgói, a maros- és a sajó-völgyi községek lakosai a határőrség felállításakor — egy-két község lakosainak kivételével — jobbágyok voltak ugyan, sot a borgóiakra vonatkozólag úrbéri conscriptiók is vannak : de mindezen községek területei a katonásitás alatt oly nagy átalakulásokon mentek keresztül, hogy a régi birtokviszonyoknak tényleges nyomai most már egészen elenyésztek. Nem marad tehát egyéb hátra, mint a határőri törzs- és póttelek fogalmából kiindulni az egyes határőr-családok vagy azok egyes tagjainak birtok-viszonyaira vonatkozó kérdések elintézésénél. Hogy e kérdések elintézésénél a határőri intézmény megszüntetésekor vagyis 1851. évi január 22-én fennállott tényleges birtokot fogadtam el irányadóul, és hogy minden kártalanítási kötelezettség mellőztetett: annak oka az, hogy ama szerzett jogokat, melyek az 1861. évi augusztus 27-én kelt legfelsőbb kézirat 1. pontján alapszanak, csorbítatlanul fentartani kívántam. -.4 3. §-hoz. Minthogy a volt határőrvidék nemcsak határőri telkekből s azok tartozékaiból állott, hanem léteztek ott más jogi természetű ingatlanok is, melyek közt különösen Radna vidékének bányásztelepei említendők meg : ennélfogva az ilyen nem határőri ingatlanokra nézve is kellett a javaslatban intézkedni és pedig a 2. §-ból átvett elvek szerint azért, mert a határőri intézmény megszüntetése után nem volna indokolható bárminő különbséget is fentartani a volt határőrök és nem határőrök között. A 4. §-Jioz. Az 1861. évi augusztus 27-én kelt legfelsőbb kézirat szerint azon irtványok, melyek 1851. évi január 22-ike előtt keletkeztek, az irtok tulajdonába mennek át, ellenben azok, melyek 1851. évi január 22-ike után keletkeztek, visszakövetelhetők 3 éven belül a törvény rendes utján. Szerzett jogok szenvednének tehát sérelmet, ha nem hagyatnának meg az irtok vagy jogutódjaik tulajdonában azon irtványok, melyek 1851. január 22-ike előtt keletkeztek, továbbá azok, melyek 1851. jauuár 22-ike és 1861. augusztus 27-ike közt keletkeztek, de 1861. augusztus 27-étöl számított 3 éven belül sikeres visszakövetelési per tárgyai nem lettek. A szerzett jogok épségben tartása képezi tehát a 4. §. a) és b) pontjainak indokát. Annak ellenben, hogy az 1861. augusztus 27-ike óta keletkezett irtványok visszaköveFÖRENDI IROMÁNYOK. VIII. 1887—92. 12