Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.
Irományszámok - 1887-453
128 GDLIII. SZÁM. a hol alkalmazva van, tekintet nélkül arra, hogy a kir. Ítélőtáblánál hány magasabb fizetési fokozatú egyén van, a magasabb fizetési fokozatba akkor lép, midőn az országos összlétszám sorrendje szerint arra előléptetési igénye van. A jelen szakasz második bekezdése arról az esetről intézkedik, midőn a rendszeresített állások a fizetési fokozatok között egyenlően föl nem oszthatók. Például, ha rendszeresittetnék 21 tanácselnöki állás, ugy, mivel a 8. §. szerint két fizetési fokozat van, az I. fokozatba soroltatik tizenegy állás és a H-ikba tiz. Vagy ha például 23 irodatiszti állás rendszeresittetnék : akkor, mivel három fizetési fokozat van, a III. fokozatba 7, a II. és I. fokozatba pedig 8—8 soroztatnék. ii. §. A jelen szakasz első bekezdése kimondja azt az általános szabályt, hogy a kinevezés az alsóbb (legalsóbb) fizetési fokozatba-helyezéssel történhet. Ha például kir. táblabíró neveztetik ki kir. táblai tanácselnökké, ugy rendszerint^csakis II. oszt. tanácselnöki állást nyerhet el. E szabály alóli kivételek tekintetében kettős intézkedést tartalmaz e szakasz. Az egyik, t. i. a második bekezdésben foglalt intézkedés utal azokra a kivételekre, melyekre a szabály alól állandóan szükség lesz. Egy ily állandó jellegű kivétel leend pl., ha I. oszt. curiai biró neveztetik ki tanácselnökké, vagy föügyészszé stb. — Igazságos, hogy az I. oszt. curiai biró szerzett rangját és fizetési fokozatát új állásában is megtartsa. Ebben a javaslatban a kivételek taxativ szabályozása nem volt felvehető, mert helyesen a szerzett rangsor és fizetési fokozat megtartására vonatkozó szabályozás csakis az egész birói és ügyészi szervezetre kiható összefüggésben történhet igazságosan és méltányosan. Erre nézve is tüzetesen í'og intézkedni az V. alatt (általános indokolás) említett javaslat. Itt tehát elegendő, ha általában kimondja a szakasz, hogy a kivételeket törvény állapitja meg. A harmadik bekezdésben foglalt intézkedés abból az indokból, hogy lehetőleg a legjobb erők szivesen vállalkozzanak az újonnan szervezett kir. táblai állásokra, kettős felhatalmazást ad a szervezés alkalmára az igazságügyi kormánynak. Egyik az, hogy a 10. §. korlátai között a magasabb fizetési fokozatú állások is betölthetők, azaz: a jelen szakasz első bekezdésében foglalt szabály nem köti az igazságügyi kormányt. A másik felhatalmazás az, hogy a 10. §-ban meghatározott arányt annyiban meg is lehet haladni, a hány oly egyén alkalmaztatik, a kinek eddigi járandósága több volt, mint az újonnan elfoglalt állásban az alsóbb fokozatú járandóság. Például, ha szerveztetnék összesen 21 tanácselnöki állás: akkor a 10.§. szerint a normális szám volna 11 I. oszt. tanácselnöki állás és 10 II. osztályú. Az első szervezésnél mind a tizenegy I. oszt. állást — tekintet nélkül a jelen szakasz első bekezdésében foglalt szabályra — be lehet tölteni. Sőt ha a kinevezett tanácselnökök között volna három volt I. oszt. curiai biró, akkor 14 I. osztályú állás lenne betölthető, mert az I. oszt. curiai bírónak nagyobb járandósága volt eddigi állásában, mint a II. osztályú tanácselnöknek. Ez az intézkedés semmi egyéb, mint a hasonrangú állásban szerzett fizetési fokozat megtartásának biztositása. 12. § A kinevezés rendszerint csak a legalsó fizetési fokozatba helyezéssel történhetik. Már most ha előfordulna az az eset, hogy a például felhozott 21 tanácselnöki állás közül a szervezés alkalmával csak öt I-ső osztályú tanácselnöki állás töltetnék be, a többi 16 pedig II. osztályú volna: akkor föltéve, hogy ez az arány a kir. Ítélőtáblák működése megkezdésének napjától számitott két év múlva is megmarad, az előléptetés következőleg történnék. A be nem töltött I. oszt. tanácselnöki állások száma 6 lévén, két év múlva 3 lép elő a magasabb fizetési fokozatba, négy év múlva pedig a többi három. E példa eléggé felvilágosítja a 12. §. első bekezdésében foglalt intézkedést. A szakasz második bekezdése pedig arról az esetről intézkedik, midőn a magasabb fizetési fokozatban fölül van haladva az a szám, a meddig a 10. §. állandó aránya szerint menni lehet.
