Főrendiházi irományok, 1887. VII. kötet • 377-435. sz.
Irományszámok - 1887-435
CDXXXV. SZÁM. 417 A magasabb osztályt használó utasok legalább is az első rangú vasutakon használatban levő Il-od osztályú — illetőleg ezeknek megfelelő berendezésű kocsikban szállitandók. A mennyiben engedélyesek három kocsiosztályt rendeznének be, a közbeneső osztályért, személy- és kilométerenként 4 kr. díjtétel szedhető be. b) Uti podgyásznál és gyorsárúnál, melyek 10 kgr.-nyi súlytételekre fölfelé kikerekithetők, 10 kgr. és kilométerenként 0-^ kr.-nyi legmagasabb díjtétel alkalmazható. Uti podgyásznál szabad súly nem követelhető. c) Az árúk szállításánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenként és 100 kilogrammonként az I. darabárú osztályban 0-gokr., a II-ik mérsékelt darabárú osztályban 0-60 kr. és a terjedelmes árúk után 1-go kr. A kőszén, vaskő, só, tűzi- és épületfa, trágya, kő, mész és tégla, teljes kocsirakományokban kilométerenként és 100 kilogrammonként legfeljebb O50 kr. díjtétel mellett szállítandó. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabárú osztály fennebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási határozmányok tekintetében, valamint a kezelési és mellékilletékek s végül a hullák, hintók, élö állatok, külön vonatok stb. viteldíjaira nézve a magy. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fennebbi 6-ik §-ban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7°/°-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi ministernek az engedélyesek meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokmány határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyesek a vasút üzletét mindenkor olykép kötelesek vezetni, hogy díjszabási intézkedéseik a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangban legyenek. Ezen czélból engedélyesek különösen kötelezik magokat: 1. hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre nézve engedélyeznek, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogják, ha ezek saját vonalukon legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek ; 2. hogy külföldi czikkekre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fognak engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló hazai czikkek után valamely közelebb fekvő állomástól szednek. 3. Az adriai kikötők felé irányuló forgalomban az engedélyesek vonalán mérséklések csupán a hazai kikötő javára fognak engedélyeztetni. 4. A m. kir. államvasutakon a személydíjszabás tekintetében életbe léptetett új rendszerhez engedélyesek saját vonalukat illetőleg — a saját állomásaik közötti forgalom kivételével — csatlakozni tartoznak. 5. Oly viszonylatokban, a melyeknél a m. kir. államvasutak érdekelve vannak, engedélyesek közvetlen díjtételeket csakis a m. kir. államvasutakkal, illetve ezekkel egyetértőleg állithatnak fel és kötelezik magokat, hogy ilyeneknek felállításához a m. kir. államvasutak kívánságára mindenkor hozzájárulni fognak. 6. A mennyiben a m. kir. államvasutak a csatlakozási és átmenő forgalomban díjleszállitások engedélyezését szükségesnek találnák és e czélból a helyi érdekű vasút díjszabásaiban szedett kezelési illetéket mérsékelnék, ily esetekben a helyi érdekű vasút kötelezve lesz a díjtételekből a saját részére eredményező részletet ugyanoly arányban leszállítani, mint a mily arányban a kezelési illetéknek a fentebb emiitett mérséklése utján a m. kir. államvasutak összes önköltségi díjrészlete leszállittatott. FŐRENDI IROMÁNYOK. VIL 1887-92. 51
