Főrendiházi irományok, 1887. VI. kötet • 322-376. sz.
Irományszámok - 1887-333
CCCXXXIII. SZÁM. 55 szokásban volt leszámolási mód még 1871-ben a magyar kormány és a horvát-szlavonországi bán által egyetértőleg lett megállapitva, és midőn később a bevételek felosztására nézve a 45 és 55°/ 0-os arány fogadtatott el : ez ezen elszámolási mód tekintetbevételével történt, ugy, hogy az alapul vett ezen elszámolási mód változásával természetesen a százalékos aránynak is meg kellene változnia, mert hogy a felosztási arány az eddigi maradjon, de azután a felosztandó összegben, mintHor vát-Szlavonországok autonom bevételei oly összegek találjanak helyet, melyek eddig a közös kincstárt illették, az mégis az autonom szükségletek oly módon való képviseltetése volna, melyet a magyar országos bizottság el nem fogadhatna. A mi már most a dohányjövedelmet illeti, köztudomású dolog, hogy az erre vonatkozó elszámolási mód 1871-ben külön bizottság által lett megállapitva, még pedig a horvát tagok javaslatára olyképen, hogy: miután Horvát-Szlavonországokra nézve a bevételeket igenis, de az ezen országokat a kiadásból megillető részt szabatosan kimutatni nem lehetett, egy arány-számitás állittatott fel. Ugyanis szembe állíttattak az Összes bruttó-bevételek az összes kiadásokkal, tekintetbe vétettek azután Horvátország bevételei, és ebből kiszámittatott az aránynak ismeretlen negyedik tagja, t. i. a kiadásoknak HorvátSzlavonországokra jutó része. Horvát-Szlavonországok részéről ennek ellenében ismételve felhozatott, hogy az Ausztriának szánt, valamint a külföldre eladott dohány termesztésére adott előlegek és kiadások megfelelő részével HorvátSzlavonországok terheltetnek meg, mig a visszatérített előlegek és megtérített kezelési költségek nem számittatnak be ugyanezen arányban a nevezett országok jövedelmeibe és a számitásnak ez irányban való helyesbitését sürgették. A magyar országos bizottság megengedi, hogy itt teljesen pontos számítás majdnem lehetetlen, csakhogy annak módositására nézve többféle felfogásnak lehet jogosultsága. Mert akkor nemcsak azon változtatásoknak jogosultságát kell elismerni, melyek Horvát-Szlavonországok előnyére válnának, hanem azokat is, melyek határozottan azoknak hátrányára szolgálnak.
