Főrendiházi irományok, 1887. VI. kötet • 322-376. sz.

Irományszámok - 1887-333

CCCXXXIII. SZÁM ebbeli helyzetével szemben Horvát-Szlavonországoké még mindig aránylag kedvezőnek mondható. Elvi jelentőségűnek tekinti a magyar országos bizottság a t. horvát-szlavón országos bizottság azon kivánatát, hogy az autonom szükségletek fedezésére szolgáló százaléki arány az egész horvát-szlavón területre ki terjesztessék, a volt határőrvidéket is beleértve, — hogy tehát a volt határőrvidék beligazgatási költségeire eddig fizetett 2,Î00.000 frtnyi átalány megszűntével ezen volt határőrvidék bevételei HorvátSzlavonországok bevételeivel egyesittessenek és ezen együttes ősszegtől számittassék az autonom költségekre nézve majdan megállapítandó százalék. A magyar országos bizottság, teljesen osztozván azon nézetben, hogy ez idő szerint már nem léteznek azon okok, melyeknél fogva eddig a volt határőrvidék bevételeire és kiadásaira nézve külön eljárást kellett követni, szivesen beleegyezik a t. horvát-szlavón országos bizottság által ajánlott számitási módba. E kérdéssel összefüggésben áll a határőrvidéki praecipuum is, melyre nézve a t. horvátszlavón országos bizottság megjegyzi, hogy ezen praecipuumot a magyar korona országai tartoznak viselni azon arányban, mely a HorvátSzlavonországok és Magyarország közt egyetértőleg megállapitott hozzájárulási kulcsnak megfelel. Mielőtt a magyar országos bizottság magára ezen követelésre nézve nyilatkoznék, nem hagyhatja szó nélkül a t. horvát-szlavón országos bizottság üzenetének erre vonatkozó indokolását. Igaz ugyan, hogy a határőrvidéki praecipuumot annak idején a magyar korona országai vállalták el, nem pedig külön az azóta polgárosított határőrvidék, de ez csak azért történt ugy, mert a praecipuum elvállalása a monarchia mindkét állama közt létrejött egyezmény alapján történt, a monarchia másik államával szemben pedig, a dualisticus elv szerint, a magyar korona országai egységes egészet képeznek és csakis ezen egész, nem pedig annak bármely része köthet szerződést, vagy vállalhat kötelezettséget a monarchia másik államával szemben. De ettől azután egészen különböző kérdés az, kinek terhére lett ama kötelezettség